Az utóbbi időben nagyon rákattantam az instantokra, tulajdonképpen alig volt olyan futásom, amely ne valami instant trail lett volna. A megszokás kötelez: két nappal a Rókás kör Kis vörös távja, öt nappal a 3H kör után megint csak egy instant jött. A PFB Pálos kör. Huszonhárom kilométer a legtutibb vidéken, a Pilis és a Visegrádi-hegység peremén.
Mitől PFB? És Mitől Pálos?
A PFB Pálos kör nem is egy kör, hanem legalább hat. A titokzatos rövidítés a Pomázi Futó Bajnokok SE-t jelöli, az egyik legelkötelezettebb és legkarizmatikusabb futóegyesületet, amelyet Magyarországon láttam. Van a PFB-ben egyfajta mély, motivált szellemiség, amely jóval túlmutat a sporton, és inkább a spiritualitás felé tereli a dolgot.
Ez a szellemiség érhető tetten a Pálos körön, pontosabban körökön is. A kis körön indulva kicsit persze furának tűnik a Pálos kör elnevezés, ugyanis hiába sejti az ember, hogy itt nyilván a szerzetesrendről van szó, a 23 kilométeren keresztül egyetlen pálos rendi emlék sem kerül utunkba.
Annál inkább a hosszabb, ötvenötös távon. Na, az tényleg majdnem olyan, mintha egy pálos zarándoklat lenne (van egyébként egy kifejezetten pálos teljesítménytúra-zarándoklat, a Pálos 70). Útba ejti Klastrompusztát, a pálos anyakolostor romjait, Szentkeresztet, amely eredetileg ciszterci volt, de aztán pálosok költöztek be, meg a leghíresebbet, Szentléleken.
Akit egyébként bőségesebben érdekel a pálos kolostorok története, itt nézhet utána alaposabban. Magára valamit is adó terepfutónak érdemes is egyébként egy kcsit elmélyedni a témában, mert a pálosok, egyetlen magyar alapítású rendként tényleg mindenütt ott voltak-vannak. Pálos romok tarkítják a Bükkös kör útvonalát, találkozol velük a Pilisi kő-körön, az Ultra Trail Hungaryn, de én az elmúlt pár hétben is többször jártam pálos emléknél, például Salföldön a Hableány Maratonon, vagy a Szépjuhásznénál a pont egy pálos szerzetesről elnevezett Boldog Bátori László emléktúrán, de némi jóindulattal még a két hete futott Nyuszis kör XTRA is idefér a gellérthegyi pálos Sziklatemplom miatt. Szóval a pálos rend története fontos terepfutó szakirodalom.
Hegyek színháza
Annál lesújtóbb, hogy a 23 kilométeres kis körre nem jutott egyetlen pálos emlék sem, de sebaj… Van helyettük ezernyi más csoda. Mert – nem túlzok – a PFB Pálos kör az egyik legszebb vonalvezetésű instant trail Budapest környékén. Eszméletlen jó helyeken visz, ráadásul nem is a túllátogatott, kommersz, népszerű helyekre (persze azokra is, ld. Lajos-forrás, Kő-hegy), hanem különlegesebbekre is.
Én például nagyon ritkán járok a Pomáz és Csobánka közötti szakaszon, a Majdán-fennsíkon (igen, ezt itt fennsíknak hívják), pedig káprázatos a kilátás, fel a Dera-patak finoman emelkedő völgyébe. A völgyet balról a Pilis hatalmas tömbje, jobbról a Dobogókő-vonulat zárja le, a kettő között meg, pont velem szemben, Szentkereszt fölött, ott a Két-bükkfa-nyereg.
Bodros felhők rohannak az égen, itt lenn kellemes szellőt érzek futás közben az arcomon, finoman emelkedő úton szaladok, szemközt a Pilis és a Visegrádi-hegység teátrumával. Tökéletes idill, egy szepillantás alatt kap el a terepfutók mámora, elsimult flow-ban repülök az Oszoly felé. Szinte fáj, amikor a fennsíkon elterülő mező véget és, és az ösvény bekanyarodik az erdőbe.
De nem sokáig fáj, mert szinte pár lépés, és kibukkanok az Oszoly csúcsán. Innen még látványosabb a hegyek színháza, bal kéz felől a Kevélyek magasodnak, alattam pedig a Pilis szerénykedő kis kincse, Csobánka.
Nagyon szeretem ezt a vidéket, pontosan tudom, hogy itt alattam hol vannak a sziklafalak, rengeteget másztam erre. Az „Oszoly” legenda, nemzedékek kaparták vakító szikláit, és most is szinte az ujjaimban vannak a Kis-áthajlás vagy az Odúsor útja. De most nincs idő a nosztalgiázásra, vár a Pálos kör, repesztek tovább.
Két hegység határán
Most jön az a rész, ami miatt a legjobban szeretem ezeket az utakat: az átkelés. Az átkelés a Pilisből a Visegrádi-hegységbe, a kétszázmillió éves mészkővilágból a pár millió éves andezit-univerzumba. A Dera-patakon átkelve egyszercsak megváltozik a talaj, ezzel együtt a növényzet, a klíma, a miliő. Minden más lesz, más a talaj, ebből következően más a talajfogás, az elrugaszkodás, a futás egész dinamikája…
Persze, hogy megváltozik a dinamika, te idióta, veszekszik cinikus önmagam idealista önmagammal, hiszen mindjárt kiköpöd a tüdődet! És valóban – szinte észre sem veszem, de gyilkos kaptatóba szaladok bele. A Csikóvárak.
Le is lassulok rendesen, alibiből a tölgyesben időnként felnyíló tisztások bioszféráját lezdem tanulmányozni. Csodás nagyezerjófüvek nyílnak ezen a déli lejtőn, hát hova fussak?
Egyébként gyönyörű ez az emelkedő, és fenn, a Nagy-Csikóvár éles, szintezős gerincén már ismét jól esik a futás. Csodaszép tölgyesben visz az út, a késő-tavaszi lombokon at zöld lánggal égő világos foltokat vetít a földre a délutáni Nap. Tényleg egy impresszionista képbe képzelem magam.
Klasszikusok futóritmusban
Innen már a Visegrádi-hegység klasszikusan vág át a PFB Pálos kör. Lajos-forrás, a szokásos, vzívételezéshez sorban álló pickupokkal. Kő-hegy, a turistaház zsúfolt mezője, mintha sosem lett volna járvány. És a megunkatatlan Petőfi-kilátó… innen végignézhetem idáig vezető utamat, Pomáztól az Oszolyon és a Csikóvárakon át. Na, ettől válik teljessé az élmény, és igazi, elegánsan és nagyvonalúan vezett különlegességgé a Pálos kör.
Innen már egyetlen gyors zúzás lefelé, a jól ismert, végeláthatlan pomázi utcákon át.
A célban már várnak, Henglár Gyuri álldogáll a kezében kis szeretetcsomaggal, érdeklődik, hogy hogy tetszett at útvonal. Nem hazudok, elmesélem, hogy csapja meg a fennhéjázó terepfutót a Nagy-Csikóvár kaptatója. Csak mosolyog az orra alatt, én meg kicsit szégyellem magam, hogy itt panaszkodom erre a kis béna 23 kilire: ő reggel még Balatonfüreden tolt le 50 mérföldet az ultrafutó bajnokságon.
Nagyszerű futóélmény a PFB Pálos kör, mindenkit csak biztatni tudok. Nem quick & dirty, lerohanjuk, azt jónapot futás ez, azért van a 23 kilométerben 750 méter szint, amelynek zöme a Csikóvárak kaptatójában összpontosul, szóval nem érdemes félvállról venni. De kevés olyan instant van, amelyben ennyi bomba kilátópont sűrűsödik, ilyen csodás vidéken. Így az ember még azt is elnézi, hogy az útvonalon, az ígéret ellenére, semmi pálos sincs.
