Vértes

Ó igen, a Vértes. Régi, több mint harminc éves, és ennek megfelelően bonyolult viszony fűz a Vérteshez. Hiába van nagyon közel Budapesthez, valamiért csak nagyon ritkán jutok el ide. A Vértes nekem igazából egyet jelent: ráérős gimnazista-egyetemista ifjúságomat, amikor évente háromszor-négyszer megfordultunk e végtelenül barátságos és változatos hegység hívogató kulcsosházaiban. „A Vértes kedves, nem tagadom” – hallgattam másfél évtizeddel később Tariska Szabolcsot és Tövisházi Ambrust az Amorf Lovagok gyerekzenekarban, és valóban… A Vértes igazából egy nagyon kedves hegység.