#058 Panoráma kör

Caligológiai alapvetés

Tudjátok, mi a legbiztosabb jele annak, hogy valakit magába szippant egy „hobbi”, még inkább egy szenvedély? Az, hogy egy idő után már nem a szenvedéllyel kezd foglalkozni, hanem a szenvedély űzéséhez elengedhetetlen, a szenvedélyt megtestesítő kütyükkel. Amikor a főzés volt a hobbim, éltem-haltam a brutális japánacél séfkésekért. Amikor bridzseztem, majd’ megőrültem a kézműves-tervezésű, egyedi gyártású paklikért. A mászásról meg a sítúrázásról ne is beszéljünk, ha van két sportág, ahol el lehet merülni a különböző kicsi, viszont nehéz, anyaggal teli, ennek megfelelően méregdrága kis baszok világában, hát az a kettő biztosan az. Mondjuk ott legalább az a mentséged, hogy miért tapsolsz el valami apró fémizére egy magyarországi átlagkeresetet, hogy az életed függ tőle. Most meg… most meg a cipők, mintha én lennék Solis asszony a Desperate Housewives-ból. Hosszú poszt lesz, bő lére eresztett caligológiai értekezés arról, hogy szerintem nagyjából milyen lehet egy jó futócipő. Az egész csak arról jutott eszembe, hogy pár nap múlva lesz a Runners’ World magazin közösségi edzéssel egybekötött Hoka cipőtesztje, és hát kell valami elméleti alapvetés, hogy ne menjek felkészületlenül. Aki unja az ilyesmit, és csak a Hokára kíváncsi, ezt a posztot be is csukhatja, aztán pár nap múlva megtudhatja, hogy mi a stájsz magával a cipővel.

“#058 Panoráma kör” bővebben

#054 Panoráma kör

David Laney edzései

Az elszenvedélyesedés egyik legbiztosabb jele nem az, hogy az ember egyre több időt pazarol el frissen választott hobbijára, ó nem! Sok időt bármire el lehet tapsolni, ebből még nem következik az, hogy amivel sokat foglalkozunk, az a szenvedélyünk is. Az árulkodó jel nem más, mint az, hogy elkezdünk szakirodalmat olvasni. Szakirodalom alatt tényleg szakirodalomra gondolok. Tehát nem kis színes, felszínesen pszichologizáló érdekességekre könnyed magazinokban, hanem komoly terepfutó arcok végtelen elemzéseire edzésmódszerekről, frissítésről, regenerációról és egy csomó olyan témáról, amely „kívülálló” – mert bizony, ebben a stádiumban már felosztható a világ kívülállókra és ránk, beavatottakra – számára tök érdektelen.

“#054 Panoráma kör” bővebben

#050 Runnabe Round

Instant trail a város és a természet határán

Úgy hozta a sors, hogy elkezdtem cikkeket-posztokat írni a terepfutas.hu-ra is. A második írás szép jubileum: felnőtt életem ötvenedik futása. A januári Rókás-kör után ismét egy Budapest-környéki instant trailt teszteltem: a Clark Ádám térről induló, és a Citadellán, Normafán, János-hegyen, Hárs-hegyen, Hármashatár-hegyen át ugyanoda visszatérő Runnabe Roundot.

Ha minden jóslatom így jönne be, már rég nem futnék, hanem izmos szolgák cipelnének körbe az általam választott útvonalon. Alig egy hónapja, a Rókás kör tesztje után írtam meg, hogy 2019. az instant trailek éve lesz, és tessék: már most, mindössze másfél hónappal az évkezdés után már már több ilyen indult, mint tavaly egész évben. A Rókás kör mellett az Ökofutás is belengetett két új – börzsönyi – trailt, pár nappal később nyilvánosan is meghirdették a tihanyi virtuálfutásokat, és a Runnabe közösségi futókör is kitalált egyet Runnabe Round néven. Közben az egyik legkönnyebben, laikusok számára is kezelhető trackgyártó platform, a Geogo is bejelentette, hogy az év közepére teljesen újraírják az alkalmazást, amivel aztán tényleg percek alatt lehet instant trailt varázsolni.

Folytatás a terepfutas.hu oldalon

“#050 Runnabe Round” bővebben

#049 Panoráma kör

Bele a tavaszba

Van az a pillanat, a természetjárók azonnal megérzik, amikor lehet tudni, hogy itt a tavasz. Bonyolult ez, mert igazából nincs még itt, hiszen február van, marha hidegek a hajnalok, nem sokal melegebbek a nappalok sem, fagyott sáron futok, még nem nyílik a hunyor, a hóvirág, még alig moccannak a madarak. De már moccannak, Panoráma-körös trappolásomba-lihegésembe egyre többször vegyül a sármány és a cinke jellegzetes éneke. És van egy pillanat, amikor a Föld úgy kering bele a tavaszba, úgy kezdenek dőlni a Nap sugarai, hogy egyik napról a másikra megtelik fénnyel az erdő. Ez már nem az a bágyadt, hosszú árnyékokat vető, deres pasztellt szóró téli napfény, hanem napéjegyenlőség ígérete. Igen, tudod, hogy visszafordíthatatlanul itt a tavasz. Eshet még persze a hó, lehetnek durva fagyok, kemény ködök, de ezt már nem lehet visszacsinálni: feltartóztathatatlanul közeleg.

“#049 Panoráma kör” bővebben

#043 Panoráma kör

A tükörjég örömei

A sok dolog között az egyik legjobb dolog a terepfutásban, hogy nincs két egyforma futás. Hiába azonos az útvonal, a táj mindig más arcát mutatja, és mindig mással lep meg. És most alaposan meglepett. Pedig csak kedves, háziasított Panoráma körömre mentem, amely gyilkos tükörjéggel fogadott. 

“#043 Panoráma kör” bővebben

#041 Panoráma-kör

Az első szűzhavazás

Kirándulóként a szűzhavazás a világ legjobb dolga. Sítúrázóként a szűzhavazás a világ legjobb dolga. Szűzhóban futni pedig… nos, most megtapasztalhattam, hogy a világ legjobb dolga.

“#041 Panoráma-kör” bővebben

#040 Fenyőgyöngye-Solymár kör

Évértékelő, mert ilyen is kell

Értem én, hogy évet értékelni – ahogy látom – az új év első futásánál kell, de a január elsejei szaladgálás akkora szívás volt, hogy akkor elmaradt. Pár nappal később, egy hosszabb kocogás alatt azért átgondoltam, hogy mi is történt velem az elmúlt fél évben. És hogy mit is szertnék kezdeni ezzel az újonnan jött hobbi-szenvedéllyel. Mi az, amit negyvenhét évesen, munka és család, meg ezer más hobbi mellett bele tudok pakolni, hogy ki is tudjak venni belőle valamit. Mondjuk élvezetet. Milyen volt az elmúlt évem, és milyen lesz a következő, legalábbis terepfutás-szempontból?

“#040 Fenyőgyöngye-Solymár kör” bővebben

#039 Panoráma-kör

Újévi szívás

Az új év első futása. Ennek, ahogy látom, van valami kultikusan misztikus jelentősége a futók körében. Még a legnagyobb nemzetközi királyok is áhítatos és rém motiválónak szánt posztokban osztják euforikus élményeiket. Számomra annál is jelentőségtelibb, mivel fél év futás után annyit mondhatok, hogy ez volt az első „új év első futása”, hiszen tavaly ilyenkor még egyáltalán nem is futottam, hanem rettegve vártam a szikét. Végső soron elmondhatom, hogy „az új év első futása” irgalmatlan szívásba torkollott, vaksötétben botorkálással, bokáig jeges pocsolyában gázolással, ködben tévelygéssel. Pedig csak egy Panoráma-körre mentem.

“#039 Panoráma-kör” bővebben

#010 Panoráma-kör

Miért kiazmus?

Régóta tartozom a magyarázattal: miért is kiazmus? Miért ez a blog címe, mit jelent egyáltalán? Mi köze a terepfutáshoz és a természethez?

“#010 Panoráma-kör” bővebben

#009 Panoráma-kör

Elkap a gépszíj

Tulajdonképpen teljesen meghülyültem. Más magyarázatot nem tudok elképzelni arra, hogy nyolc, aránylag rövid távos „edzés” (azaz léha futkározás) után valami különös téboly hatása alatt, rajtaütésszerűen beneveztem a BUG 10K futására. Persze, a dolognak van valami minimális, immanens logikája, hiszen a Panoráma trailre kellenek úgymond „felkészítő versenyek”, ez meg pont ilyen: laza tíz kilométer, laza 300 m szint, nem kell utazni, úgy terep, hogy igazából nem terep, természet a város közepén… És még azt is elmondhatom, hogy szervesen kapcsolódik a múltkori posztban emlegetett úszáshoz. Egy nap alatt egy Duna-átúszás meg egy Gellérthegy 10K, ez pont a magamfajta kezdő, véramatőr pszeudo-sportemberhez illő, közepesen kispályás dolog.

“#009 Panoráma-kör” bővebben