#002 Panoráma-kör

Furcsa tapasztalat

Egy hét után újra elmerészkedtem a Panoráma-körre. Az elmúlt hét jobbára azzal telt, hogy megpróbáltam összerakni magam, elsősorban izomláz-ügyben. Tanulom a nyújtás trükkjeit, de egyelőre azt látom, hogy bármely más sporthoz képest ez a futkározás nagyon buta: elképesztően egy vágányon viszi az izmokat, tíz kilométer futás után úgy érzem magam, mint egy darab tűzifa.

“#002 Panoráma-kör” bővebben

#001 Panoráma-kör

Az első futás

Az első futás voltaképp véletlenül jött. Tizennyolc éves korom óta, tehát egész felnőttkoromban sohasem futottam két kilométernél többet. Fárasztó, unalmas és nem különösebben egészséges tevékenységnek tartom. A nagyvárosi tömegfutóversenyektől kiráz a hideg, a rajt-cél bömbölő butazenéitől a jófejkedő közös bemelegítéseken keresztül az elképesztően környezetszennyező műanyagpoharas frissítőpontokig és a város életét megbénító lezárásokig minden mozzanatuk végtelenül idegesít. A futás úgy él bennem, mint egy különlegesen buta mozgásforma, amelytől csak elmerevednek és megmacskásodnak az izmok, amely semmiféle örömet nem okoz, amelyből hiányzik a harmonikus és kreatív mozgás eufóriája, és az ismétlődő azonos terhelés felfalja az ízületeket. Jól indul, mi?

“#001 Panoráma-kör” bővebben