#079 UTH Szentendre Trail | 2019.06.09.

Pünkösdi királyság

Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.
(Kosztolányi Dezső: Pünkösd)

Szentendre a magyar Chamonix – nagyjából ez járt a fejemben, amikor átvágtam a főtéren és rákanyarodtam a célba vezető kordonokra. Barátságos kisváros, hangulatos, szűk utcák, csak éppen a Bossons-gleccser, az Aiguille Verte vagy a Brévent helyett a Nagy-Csikóvár, a Vöröskő vagy a Kő-hegy kandikál be a szűk utcákba. Négyezresek helyett négyszázasok, de ahogy a Terepfutas.hu önkéntesek szívből jövő, lelkes ovációja átragad a szuvenírvadász japán és holland turistákra, a Fő téren átfutva az ember a Világ Legnagyobb Sportolójának érzi magát. Még akkor is, ha a nem a tényleg súlyos ultrán vagy a Szentlászló Trailen, hanem a viszonylag rövid Szentendre Trailen indult, és nem a dobogóért, hanem a szintidővel küzdött. Nagyon ravasz szervezői trükk ez a tapsviharos befutó a kirakatváros közepén: akkora érzelmi löketet ad, hogy emocionális impulzusvásárlóként azonnal fizetném a jövő évi verseny nevezési díját. Ami meg a befutó előtt történt: 54 kilométer euforikus vitorlázás hazai pályán, a Visegrádi-hegység barátságos völgyeiben és kanyargó gerincein.

“#079 UTH Szentendre Trail | 2019.06.09.” bővebben

#078 KTF Trail | 2019.05.26.

Családias verseny a Tétényi-fennsíkon

Tudjátok, hogy hány természetvédelmi terület van Budapest közigazgatási határain belül? Negyvenkettő. És ebből hányban jártatok? És abból, ahányban jártatok, hányban futottatok? A negyvenkét természetvédelmi terület egyik legszebbje és legkülönlegesebbje a ritkán járt Tétényi-fennsík, ez a csodálatos, gyepes mészkőplató a főváros délnyugati részén. Itt van minden évben a KTF, azaz Kamaraerdő és Tétényi-fennsík Trail, a természetmániás futófotós, Erdei András, vagy ahogy mindenki ismeri, Donrazzino barátságos, családiasan meghitt versenye.

“#078 KTF Trail | 2019.05.26.” bővebben

#077 Tihany Félmaraton | 2019.05.25.

Félszigeti félmaraton

egy Russzó Ermenonvillében
(Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz)

Úgy van ez a dolog ezzel a terepfutással, hogy a zuhogóesős sártengereket is meg lehet unni egyszer. Na jó, igazából nem lehet megunni, de a totális, dogmatikus trail-fanatizmus ellen érdemes néha egy-egy aszfaltos futkározást is beiktatni, lehetőleg csodaszép tájon. A Tihanyi-félsziget kétség nélkül csodaszép táj, ezért aztán két héttel az Ultrabalaton után visszatértem a Futniszép.hu által szervezett Tihany Félmaratonra. Tihanyt imádom, eddigi futópályafutásom egyik legjobb, legbarátságosabb és legszebb versenye, a januári Tihany Trail után nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen a félsziget másik oldala. Egyrészt a szó földrajzi értelmében, hiszen a Téli Tihany Trail a nyugati oldalon, a Sajkodi-öböl fölé magasodó csodás kalderaperemen vezet végig, a Tihany Félmaraton meg lenn, a keleti oldal bicikliútján (erről majd később). Másrészt nehéz elképezelni két, ennél különbözőbb logikájú versenyt: az egyik egy családias, kevés nevezős téli terepfutás, a másik egy sokszponzoros, sokezer résztvevős, nagyszabású, aszfaltos tömegrendezvény. Nem akarom én szítani ezt az amúgy is akut terep-kontra-aszfalt dolgot, csak azt mondom, hogy nagyon más a két verseny. Egy félsziget két oldala. Tihanyban, és a futásban az a csodás, hogy mindkettőt elbírja.

“#077 Tihany Félmaraton | 2019.05.25.” bővebben

#071-74 Ultrabalaton | 2019.05.11-12.

Sűrített Balaton-élmény

Lelked szép erejét a sors hullámai edzik: / E tó testednek nyújt üde életerőt.
(Czuczor Gergely: A Balaton tava)

Valahogy úgy van ez, hogy ha egyetlen földrajzi pontot, tájegységet kellene mondanom a Kárpát-medencében, melyhez mindenkinek van valamiféle viszonya, hát biztosan a Balatont mondanám. A tóhoz fűződő személyes viszonyok zöme nyilván az eltelt idő által megszépített gyerekkori nyaralás, de persze biztos van köztük olvasmányélmény (Jókai rianása!), szörfös sportflash, bennfentes vitorláskaland, irgalmatlan badacsonyi beborozás, siófoki diszkózúzda, zamárdi balatonszándos zseb-ibiza, angolnázás a tihanyi kútban, madárgyűrűzés Fenékpusztán, vanity fair az Anna-bálon, és folytathatnám a végtelenségig… Milliónyi magyar milliónyi szikrázó, kaleidoszkópszerű élménye, amelynek közös nevezője ez a földtanilag tulajdonképpen lehetetlen, folyton a feltöltődés és az elpárolgás határán táncoló, tűnékeny víztükör, meg a köré boruló északi dombok és egyetlen, hatalmas, összenőtt üdülőteleppé feltöltött déli mocsarak. Bármit mondjanak is a politikusok, a „mi magyarok” közösségkovácsoló élménye egyáltalán nem a nyelv, a táncház, a pörkölt, a fröccs, ötvenhat, a Rabszolgasors vagy az idegengyűlölet, hanem az az össznépi talpmasszázs-érzés, amikor belelépsz a Balaton selymes, bokát körülfonó iszapjába – ez mindenkinek megvan. És a sok, Balatonhoz fűződő viszony közül az egyik legkülönlegesebb, ha körbefutod.

“#071-74 Ultrabalaton | 2019.05.11-12.” bővebben

#068 Mátrabérc Trail | 2019.04.20.

Vergődésben nyomorultul az ország legszebb gerincútján

Kimondhatatlan fájdalom gyűlt össze bennem. Könnyekben akart kitörni, de roppant erőfeszítéssel visszatartottam a könnyek árját; szemeim szárazak maradtak, s én e vergődésben igen nyomorultul éreztem magamat.
(Augustinus: Vallomások)

Ha van teljesítménytúra-terepfutóverseny, amelyet a krónikások joggal illetnek az általában rém elcsépelt „klasszikus”, vagy „legendás” jelzőkkel, hát a Mátrabérc biztosan az. Ide mindig ünnep jönni, és nem volt kérdés, hogy viszonylag rövid terepfutó-karrierem egyik kitüntetett pillanata lesz, amikor a bakancsot futócipőre cserélve végre trailként vághatok neki a Mátra-gerincnek. Azt hittem, euforikus örömfutás lesz, repülve bele szeretett hegyeim és Magyarország leglátványosabb gerincútjának varázsába. Ehelyett első futós Mátrabérc Trailem maga volt a földi pokol, a véget nem érő senyvedés, a Megtestesült Demotiváció, a bármelyik-pillanatban-feladás hívogató kísértése. Nagyon különleges és tanulságos tapasztalat volt: eddigi terepfutó-versenyeim mindegyike felszabadult, lelazult, endorfin-mámorban végigszaladt trail volt. Most viszont szinte végig kegyetlen, fogcsikorgató küzdelem a kilométerekért, helyenként a lépésekért. Hogyan alakult így? Megpróbálom összerakni.

“#068 Mátrabérc Trail | 2019.04.20.” bővebben

#057 Vértes terepmaraton | 2019.03.10.

Domesztikált vadon

A Vértes kedves, nem tagadom
(Amorf Lovagok: Napséta)

Tulajdonképpen ez volt az a verseny, amelyen eszem ágában sem volt elindulni. A Vértessel távolságtartó, tiszteletteljes viszonyt ápolok: szeretem ugyan és érzelmes kapcsolat fűz hozzá, de annyira nem izgatott, hogy kezem-lábam törve nevezzek egy itteni versenyre. Az elmúlt két hétvégén egy-egy napot egyébként is versenyen töltöttem, igazán nem hiányzott még egy a naptárból. Aztán amikor Terepfutas.hu cikkíróként kaptam egy ellentmondást nem tűrő Facebook-üzenetet a főszervező Csanyától, miszerint „Tessék nevezni!”, elgondolkodtam. Igazából még sosem futottam ennyit, és az áprilisi nagy durvulások, a Mátrabérc meg az UltraKék előtt kifejezetten reálisnak tűnt egy ilyen kis „laza”, barátságos terepmaratonnal felkészülni. „Ultramaraton”, ez egyébként is marha jól hangzik, még akkor is, ha csak nyolc kilométerrel több egy maratonnál. Meg hát, ez a „tessék nevezni!” voltaképp egy VIP-helyet jelentett, és épp eleget voltam újságíró ahhoz, hogy tudjam, az ingyen dolgokra azonnal rá kell hiénázni. (A sajtótájékoztatókon se hagyjuk a szervező nyakára rohadni a szendvicset, ezért vagyok olyan ügyes a frissítőasztaloknál is.)

“#057 Vértes terepmaraton | 2019.03.10.” bővebben

#055 Bükki kilátások Fun Run | 2019.03.02.

Sosem tudhatod, hogy tél vagy tavasz

Úgy hozta a sors, hogy elkezdtem cikkeket-posztokat írni a terepfutas.hu-ra is. A Nyúlcipőbolt Budai trail és a Rókás-kör után már igazi kiküldött tudósítóként írhattam a Bükki kilátások Fun Run, tehát közepes, 35 kilométeres távjáról.

Olyan ez a terepfutás, mint valami zűrös családi élet. Vannak a házastársak, a környéken naponta-hetente megfutott, edzésnek használt, megszokott, háziasított dombok-hegyek. Vannak a titkon, távolból csodált, magazinok lapjain feltűnő bombanők és atompasik, akikre csak vágyunk, de sosem kaphatjuk meg őket, mert kevesek vagyunk hozzájuk: a hatalmas, nagyszabású alpesi vagy Európán kívüli ultrák. És vannak a titkos szeretők, akiknél meghúzódunk egy-egy hétvégére, vad, erotikus viszonyba kezdünk, aztán visszavonulunk a házastársi kényelembe. Na, ilyen szeretőm nekem a Bükk, annak is a déli része.

Folytatás a Terepfutás.hu oldalon

“#055 Bükki kilátások Fun Run | 2019.03.02.” bővebben

#046 Téli Tihany trail | 2019.01.26.

Feher horau rea meneh futou utu rea

Minthogy némely halandók elméjükben többnyire elgyöngülve akár lustaság folytán akár vétkes hanyagságból, s igen gyakran a világi dolgoknak hamarosan múló gondjai miatt is tudatlanul, mert nem emlékeztek rá, könnyelműen a feledésnek adták át, amit láttak és hallottak, ezért a tudósok, bölcselők s atyáink igen sokan tanácskozással, okossággal és iparkodásukkal rájöttek, hogy amit az emberi nem fiai helyesen elhatároztak, azt a mindig szorgalmas írnokok keze által betűk emlékezetére bízzák, nehogy annak avultsága folytán nyoma se maradjon a későbbi kor utódaiban.

Ez a cirkalmas körmondat nem másból származik, mint az első nagyjából összefüggő magyar nyelvemléket is tartalmazó tihanyi alapítólevélből. Igen, a híres Feheruuaru rea meneh hodu utu rea, azaz a Fehérvárra menő hadi útra. Nos, ezer évvel később, az év első versenyén, ezen a felejthetetlen Téli Tihany trailen nyugodtan elmondhattuk, hogy feher horau rea meneh futou utu rea. Fehér hóra rámenő futó útra. El kell mondjam, hogy ez a kezdőmondathoz hasonló, gondos cirkalmassággal indázó, a félsziget összes, elképesztő természeti látványosságát egy trackre fűző útvonal teljességgel lenyűgözött. Barátságos, meghitt verseny, fantasztikus terepen, rövid futókarrierem egyik legjobbja. És még egy Salming-cipőtesztbe is beleszaladtam, ami egészen új dimenziókat nyitott meg terepfutás-ügyben, de erről majd később. Most ugye az a lényeg, hogy „a mindig szorgalmas írnokok által betűk emlékezetére” legyen bízva ez a remek verseny.

“#046 Téli Tihany trail | 2019.01.26.” bővebben

#035 Nyúlcipőbolt Budai trail | 2018.12.16.

Örömfutás a Nagy-Szénáson

A hó az élet. Az örök gyermeki. Minden hóesés a gyerekkort idézi, a várakozással átitatott eufóriát. A hirtelen elcsendesedő erdőt. Az alacsonyan delelő nap súrlófényeit, a hosszú árnyékokat a szűzhavon. A Magyar Televízió kötelező Holleanyós műsorait. A Wham! Last Christmas-klipjét. Azt a nyolcvanhatos telet.

“#035 Nyúlcipőbolt Budai trail | 2018.12.16.” bővebben

#033 Tanúhegyek nyomában | 2018.11.24.

Terepmaraton csodatájon

Ez a vidék élő alak. Vize, napfénye, viharja, lakóinak járása-kelése, patakjainak mozgása, tele, nyara, virága, illata, madarai, éjjele, nappala s örökké változó színpompája egy szempillantásig se hagyják mozgás nélkül, elevenség nélkül.
(Eötvös Károly: Balatoni utazás)

Mindig mennek ezek a viták, hogy mi teszi a magyart, meg hogy mi a nemzeti minimum, meg hogy mi a honismeret. Nos, a dolog nagyon egyszerű: minden egészséges, igaz magyar embernek egyszer terepmaratont kell futnia a Balaton-felvidéken.

“#033 Tanúhegyek nyomában | 2018.11.24.” bővebben