#086 SUHANJ! 6

Körözés a napkeltében

Gonna be some sweet sounds, coming down on the nightshift
(Commodores: Nightshift)

Az idő múlásával egy ilyen vallomásos futóblog óhatatlanul telítődik olyan magánéleti részletekkel, melyeknek viszonylag kevés közük van a futáshoz, viszont nagyon nehéz megérteni nélkülük, hogy miért is futok, vagy azt, hogy hogyan futok. Anyám halála, dunaújvárosi karácsonyozás, vagy akár mélyen szubjektív természetélményem – mind-mind ilyen magánügy. Eddig például sosem írtam a gyerekeimről vagy a munkámról, mert igazából nem érintették funó-énemet. Na, ez most megváltozott, ugyanis erre a versenyre, erre a hatórás SUHANJ! 6-ra sosem jutott volna eszembe nevezni, ha nincs a munkahelyem. De van a munkahelyem, én pedig különböző események követhetetlen összjátékának eredményeként egy végigdolgozott, és emelett végigfutott éjszaka után ott találtam magam a szigetmonostor-horányi gáton egy júliusi reggelen, amint szpíkerként egy megafonnal saját magamat konferálom fel az ötfős csapatok kategóriájában a dobogó harmadik fokára. Kevés szürreálisabb élményem volt az utóbbi időben.

“#086 SUHANJ! 6” bővebben

#044 Budapest-Szentendre

Duna-menti félmaraton

Bevallom, gyáva voltam. A pár nappal ezelőtti Panoráma kör, meg a sport- és sorstársak Facebook-posztjai alapján tök nyilvánvaló lett, hogy a Budai-hegység ösvényei futhatatlanok. Persze biztos lehetett volna találni valami eldugott vadcsapást, amelyet nem fed vastag tükörjég, de sem időm, sem kedvem nem volt kutakodni a „hétvégi hosszú” előtt/helyett. Viszont már régóta szemeztem ezzel a Duna-parton futható Budapest–Szentendre-félmaratonnal. Nagyszerű útvonal, új szerelmet találtam!

“#044 Budapest-Szentendre” bővebben

#036 Pentele-Rácalmás kör

Az ártéri erdő csodái

Megszöktem a vendégségből. Sejtettem, hogy a mániává válás grádicsain lassan elérkezik ez a pillanat is. Hallottam már a súlyosbodásnak arról a fokáról, amikor a beteg éppen karácsonyi családlátogatáson van, és az első adandó alkalommal elszabadul. Futni. Életemben először ez is megtörtént. Isten látja lelkemet, én nem akartam, de amikor a szokásos vonathoz rohanásban egyszer csak belémcsapott a villám, a kapunk elől visszafordultam a lakásba és felmarkoltam a futócipőt. Biztos lesz, gondoltam, biztos lesz egy-két üres, lopott órácska, amikor felfedezhetem a Dunaújváros környéki, híresen izgalmas ártéri erdőket.

“#036 Pentele-Rácalmás kör” bővebben

#034 Margitsziget dupla

Benne volt még a lábamban a hétvégén futott terepmaraton, és valahogy úgy voltam vele még kedden is, hogy menjen emelkedőre az, akinek három anyja van. Viszont az mégsem lehet, hogy ne fussak, vagy ha már terepre nem megyek, akkor csak úgy haszontalanul futkározzak össze-vissza. Mi lenne, ha felmérném, hol is tartok? Felmérni valamit meg úgy lehet, hogy ugyanazt csinálom, mint pár hónapja, és megnézzük a különbségeket. Nosza, irány a Margitsziget, ezen a kellemetlen november végi hajnalon!

“#034 Margitsziget dupla” bővebben

#018 Panorámafutás Zebegény | 2018.09.22.

Lazázás a Dunakanyarban

Életem tizennyolcadik futását egy keményen megtolt hétvégére időzítettem. Tegnap Szénás kör, ma egy zebegényi huszonöt – két nap alatt 56 kilométer. Kezd ez a futás nagyon durván beütni, és ami a legérdekesebb, a végső érzés nem a pusztulat vagy a minekez, hanem az igen jóleső, lelazult elégedettség. Terep helyett ezúttal aszfalt, szintek helyett békés síkfutás a Duna mellett, de csodás tájban, a változatosság gyönyörködtet. Ez volt a Panorámafutás Zebegény.

“#018 Panorámafutás Zebegény | 2018.09.22.” bővebben

#005 Margitsziget dupla

Életem első futóverseny-nevezése

Olyat csináltam, amilyet még soha életemben: a Margitszigeten futottam. Nem lesz ez gyakran, azt már most érzem. Igazából nem olyan nagy öröm rosszkedvű, vissza nem köszönő emberek között körözni egy tök sík rekortánon. Azt hiszem, ez a szigetkör alapvetően arra jó, hogy havonta-kéthavonta visszanézzen az ember, és ilyen szigorú fartlekekkel meg tempófutásokkal szívassa magát, hogy egzaktul felmérje, mennyit fejlődött adott idő alatt. Edzésnek, státusznak jó, de öröm nem lesz benne, az biztos.

“#005 Margitsziget dupla” bővebben