#059 Runner’s World futóklub | Hoka cipőteszt

Bokáig Hokában

Mint a legutóbbi posztban említettem, a Runners’ World meghirdetett egy közösségi futást, egy Hoka One One cipőteszttel. Soha még életemben nem vettem részt ilyesmin – mármint sem közösségi edzésen, sem cipőteszten –, ezért aztán meglehetős várakozásokkal tekintettem elébe. Nagy könnyebbség volt, hogy lényegében a lakásunk előtt zajlott a dolog, Budapest egyik leglátványosabb fekvésű pályáján, az egykori Melocco cementgyár helyén kialakított Panoráma Sportközpontban. Nagyon ismerős terepen, Felhévízen, a Rózsadombon és a Szemlő-hegyen futhattam be az engem manapság legjobban izgató terepcipők egyikét, a pár hónappal ezelőtti megjelenése óta komoly karriert befutott Hoka One One Speedgoat 3-at.

“#059 Runner’s World futóklub | Hoka cipőteszt” bővebben

#058 Panoráma kör

Caligológiai alapvetés

Tudjátok, mi a legbiztosabb jele annak, hogy valakit magába szippant egy „hobbi”, még inkább egy szenvedély? Az, hogy egy idő után már nem a szenvedéllyel kezd foglalkozni, hanem a szenvedély űzéséhez elengedhetetlen, a szenvedélyt megtestesítő kütyükkel. Amikor a főzés volt a hobbim, éltem-haltam a brutális japánacél séfkésekért. Amikor bridzseztem, majd’ megőrültem a kézműves-tervezésű, egyedi gyártású paklikért. A mászásról meg a sítúrázásról ne is beszéljünk, ha van két sportág, ahol el lehet merülni a különböző kicsi, viszont nehéz, anyaggal teli, ennek megfelelően méregdrága kis baszok világában, hát az a kettő biztosan az. Mondjuk ott legalább az a mentséged, hogy miért tapsolsz el valami apró fémizére egy magyarországi átlagkeresetet, hogy az életed függ tőle. Most meg… most meg a cipők, mintha én lennék Solis asszony a Desperate Housewives-ból. Hosszú poszt lesz, bő lére eresztett caligológiai értekezés arról, hogy szerintem nagyjából milyen lehet egy jó futócipő. Az egész csak arról jutott eszembe, hogy pár nap múlva lesz a Runners’ World magazin közösségi edzéssel egybekötött Hoka cipőtesztje, és hát kell valami elméleti alapvetés, hogy ne menjek felkészületlenül. Aki unja az ilyesmit, és csak a Hokára kíváncsi, ezt a posztot be is csukhatja, aztán pár nap múlva megtudhatja, hogy mi a stájsz magával a cipővel.

“#058 Panoráma kör” bővebben

#057 Vértes terepmaraton | 2019.03.10.

Domesztikált vadon

A Vértes kedves, nem tagadom
(Amorf Lovagok: Napséta)

Tulajdonképpen ez volt az a verseny, amelyen eszem ágában sem volt elindulni. A Vértessel távolságtartó, tiszteletteljes viszonyt ápolok: szeretem ugyan és érzelmes kapcsolat fűz hozzá, de annyira nem izgatott, hogy kezem-lábam törve nevezzek egy itteni versenyre. Az elmúlt két hétvégén egy-egy napot egyébként is versenyen töltöttem, igazán nem hiányzott még egy a naptárból. Aztán amikor Terepfutas.hu cikkíróként kaptam egy ellentmondást nem tűrő Facebook-üzenetet a főszervező Csanyától, miszerint „Tessék nevezni!”, elgondolkodtam. Igazából még sosem futottam ennyit, és az áprilisi nagy durvulások, a Mátrabérc meg az UltraKék előtt kifejezetten reálisnak tűnt egy ilyen kis „laza”, barátságos terepmaratonnal felkészülni. „Ultramaraton”, ez egyébként is marha jól hangzik, még akkor is, ha csak nyolc kilométerrel több egy maratonnál. Meg hát, ez a „tessék nevezni!” voltaképp egy VIP-helyet jelentett, és épp eleget voltam újságíró ahhoz, hogy tudjam, az ingyen dolgokra azonnal rá kell hiénázni. (A sajtótájékoztatókon se hagyjuk a szervező nyakára rohadni a szendvicset, ezért vagyok olyan ügyes a frissítőasztaloknál is.)

“#057 Vértes terepmaraton | 2019.03.10.” bővebben

#055 Bükki kilátások Fun Run | 2019.03.02.

Sosem tudhatod, hogy tél vagy tavasz

Úgy hozta a sors, hogy elkezdtem cikkeket-posztokat írni a terepfutas.hu-ra is. A Nyúlcipőbolt Budai trail és a Rókás-kör után már igazi kiküldött tudósítóként írhattam a Bükki kilátások Fun Run, tehát közepes, 35 kilométeres távjáról.

Olyan ez a terepfutás, mint valami zűrös családi élet. Vannak a házastársak, a környéken naponta-hetente megfutott, edzésnek használt, megszokott, háziasított dombok-hegyek. Vannak a titkon, távolból csodált, magazinok lapjain feltűnő bombanők és atompasik, akikre csak vágyunk, de sosem kaphatjuk meg őket, mert kevesek vagyunk hozzájuk: a hatalmas, nagyszabású alpesi vagy Európán kívüli ultrák. És vannak a titkos szeretők, akiknél meghúzódunk egy-egy hétvégére, vad, erotikus viszonyba kezdünk, aztán visszavonulunk a házastársi kényelembe. Na, ilyen szeretőm nekem a Bükk, annak is a déli része.

Folytatás a Terepfutás.hu oldalon

“#055 Bükki kilátások Fun Run | 2019.03.02.” bővebben