#241 Peaks of Gerecse

27 kilométer sasbércek és mészkőplatók között

Már régóta írok alkalmi cikkeket a terepfutas.hu-ra is. Ezúttal az általuk létrehozott Peaks of Gerecse került sorra: 27 kilométer sasbércek és mészkőplatók között.

A Peaks of Hungary sorozat arra is jó, hogy rájöjjünk: milyen sokban különböznek egymástól a magyarországi középhegységek. Persze, azt eddig is tudtuk, hogy különböznek, az egykori vulkánból lepusztult, a sötétlő völgyekkel zegzugossá varázsolt Börzsöny, a kakukkfűillatú, mészkőgyepes Pilis, a lágyan hullámzó, erdészeti utakkal és „pusztákkal” tagolt Vértes és így tovább… De így, egymás után, havonta egy másik hegység, csörtetős átvágások az úttalan utakon, a jelzések által elkerült, eldugott meglepetések ‒ szóval így valahogy sokkal jobban kidomborodnak a különbségek. Ezúttal a Gerecse, legalábbis a hegység déli része mutatta meg, hogy milyen is valójában.

Folytatás a terepfutas.hu oldalon

#234 Téli Tihany Trail 15k+10k

Az emberarcú Balatonizmus

Harmadszor járok a Téli Tihany trailen, ezen a varázslatos útvonalon vezető, csodaszép és különleges terepfutóversenyen. Idén ugyan instant trail-re redukálódtak a korábbi egyedi, családias hangulatú összejövetelek, de a Tihany trail bárhogyan teljesítve is páratlan élmény. Napfényes, endorfinfelhős örömfutás a Balaton fölötti csipkés gerincen és a tihanyi kultúrtájon.

“#234 Téli Tihany Trail 15k+10k” bővebben

#232 Peaks of Vértes

Ködös kihívás

Már régóta írok alkalmi cikkeket a terepfutas.hu-ra is. Ezúttal az általuk létrehozott Peaks of Vértes került sorra: negyedszáz kilométer vidám bóklászás fájó talppal, sárverte utakon és csodás mini-sasbérceken.

Ez már a negyedik. Mármint a negyedik a a Terepfutás.hu Peaks-sorozatából. A Mátrát valahogy kihagytam, de a Pilis meg a Budai felkészített arra, hogy mi vár a Vértesben. Már-már tájfutásba hajló (a tájfutás ugye itt nem azt jelenti, hogy tájban fut az ember, hanem hogy tájékozódnia kell futás közben), órakijelzőn folyton tracket bámuló, úttalan utakon átgázoló, rudlifelverős, avarban megbúvó csúcskövek után kajtatós, meglepetésekkel teli terepfutás.

Folytatás a terepfutas.hu oldalon

#221 Peaks of Pilis

Skyrun-szerű örömfutás

Jó ideje írok alkalmi cikkeket a terepfutas.hu-ra is. Legfrissebb instant kihívásuk, a Peaks of Pilis első teljesítőjeként, majdhogynem tesztfutójaként írhattam az első beszámolót erről a csodás útról.

Négy csúcs, a Pilis és a Visegrádi-hegység több száz csúcsából kiválasztva. Egymáshoz viszonylag közel, de azért ahhoz elég messze, hogy egy „hétvégi hosszút” fel lehessen fűzni rájuk. Mindegyik „valami ismert” közvetlen közelében van, de önmagában egyik sem ismert. A Pilis és a Visegrádi-hegység új arca: nagyjából ez a Peaks of Pilis, a terepfutas.hu új, december végéig teljesíthető kihívása. És annyit elmondhatok: végtelenül szórakoztató.

Folytatás a terepfutás.hu oldalon

#201 Mátrabérc Trail | 2020.10.10.

A Tökéletes Taktika, avagy hogyan ne fussunk egy futóversenyen

Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
(Guillaume Apollinaire: Kikericsek)

Lehet-e 42 kilométer futás és 180 kilométer bringázás után egy héttel 54 kilométert futni 2800 szinttel? Természetesen lehet, bár nekem eszembe sem jutott kipróbálni. Az idei Mátrabérc Trailre azért jöttem, hogy feledjem és feledtessem a tavalyi szívást, ám az már jóval a rajt előtt tök világos volt, hogy itten futás nem lesz. Inkább speedhikingnak nevezném a produkciómat, ha annak sem lett volna lassú. Itt eleve pusztán a szintidőn belüli teljesítés volt a cél, szerencsére a szintidő olyan nagyvonalú, hogy lényegében gyalogos tempóban le lehet tolni az egészet.

“#201 Mátrabérc Trail | 2020.10.10.” bővebben

#195-198 Ultrabalaton | 2020.10.03-04.

Kétharmad ironman, megyefocitól szupercelláig

Agyvelőm: tó. Hasznos, komoly.
Hullámzik déltől hajnalig
(Nemes Nagy Ágnes: A szörny)

Egy tavaszról őszre tolt balatoni váltóverseny. Ötfős csapat, kétszázhúsz kilométer, huszonegy órás teljesítés, fejenként 42 kilométer futás és 180 kilométer kerékpározás. Életem második Ultrabalatonja (az elsőről szép hosszú beszámoló itt) legalább annyi tanulsággal szolgált, mint az első. Ezek közül a legfontosabb, hogy Fonyód és Fűzfő között mindig esik. A második legfontosabb, hogy a végén mindig kisüt a nap.

“#195-198 Ultrabalaton | 2020.10.03-04.” bővebben

#137 Nyúlcipőbolt Budai Trail | 2019.12.15.

Össznépi pajtizás

Csak az erdő hosszú,
Mert én futnék, tűrnék.
Hogy hajráz a hajrá,
Hogy búg az a kürt még.
(…)
És hosszu az erdő,
Csak kifutni tudnék,
Óh, csak már kijutnék
S be hosszu az út még.”
(Ady Endre: Hosszú az erdő)

Az az egyik legviccesebb abban, hogyha már másfél éve fut az ember, hogy szép lassan elkezdenek szaporodni azok a versenyek, amelyekre visszatér. Még azokra is gyermeki örömmel nevez újra, amelyeken kegyetlen senyvedés volt végigmenni, mint mondjuk a Mátrabércen – mert hát a remény a terepfutó legnagyobb motivátora. Legközelebb biztos jobb lesz, mondja a terepfutó, mert többet edzek, jobban frissítek, okosabban taktikázok… aztán persze nyilván nem, de ettől még újra nevez. És a nagy örömfutós, felszabadult, természetben vitorlázós versenyekre meg hogyne nevezne a meghirdetés első napján? De azért a legjobb mégiscsak a VIP-hely, amellyel ebben az esetben a Terepfutás.hu megtisztelt.

“#137 Nyúlcipőbolt Budai Trail | 2019.12.15.” bővebben

#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.

Háziverseny házihegyekben

e forró és nedves ragyogásban
levedlik rólunk az ember magánya
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sürűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik
(Szabó Lőrinc: Reggel)

Nem jutott volna eszembe ez a Szabó Lőrinc-idézet, rögtön az első, 22 éves korában megjelent Föld, erdő, Isten című kötetéből, ha az első Lipót-Trail nem a pasaréti Szabó Lőrinc iskolából indul. De a verseny onnan indult, és nekem eszembe jutott, hogy fiatal koromban mennyire szerettem ezt a kötetet, amely a mai napig a magyar természetlíra egyik legszebb, bár modoros görög-imádatában, és mesterkélt panteizmusában kissé álságos alkotása. Egy családias verseny, az első Lipót-Trail, és a váratlan, ragyogó napsütésben kilométereken keresztül ezt mantrázza az ember, ahogy az unalomig járt, ismerős ösvényeken fut, harminc kilométert keresztül-kasul „itt a mi házi hegyeinkben, a »budaiban«”, ahogy a szervezők is írják a honlapon.

“#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.” bővebben

#130 AlpinTrail KÉK

Egy technikás instant trail első teljesítése

Itt az elmúlt héten elindított új instant trail, az AlpinTrail, amely nem is egy trail, hanem rögtön négy. Annyira friss, hogy nem kis büszkeségemre a „kékre színkódolt” 29 kilométeres középtáv első teljesítője lehettem. A Budai-hegység egyik legbombább útvonala Nagykovácsitól a Remete-hegyen, a Hárs-hegyen, a Mátyás-hegyen át az egykori Goldberger textilgyárig, ahol nemcsak a névadó Alpinrun sportbolt, hanem a Spider mászóterem is van. És itt nyílt meg nemrég a GODOT Kortárs Művészeti Intézet, ahol még pár napig egy, a rászorulóknak főző és ételt osztó Heti Betevőt támogató kiállítást-árverési anyagot is meg lehet nézni, egyszóval komplex sport- és kultúrprogram, társadalmi felelősségvállalással!

“#130 AlpinTrail KÉK” bővebben

#127 Mókus Kör

Új instant trail a Budai-hegységben

Tulajdonképpen ezt az egészet már lehetetlen követni. Kicsit úgy érzem, magam, mint amikor a szüleimmel először szédültem be a szép emlékű Shopping City Südbe (most utánanéztem, és megvan még, hihetetlen!), és csak kapkodtam a fejem a nyugati kapitalisták ezer csillámló trükkjén. Hát most is ilyesmi van terepfutás- és instant trail-fronton, mire az ember észbe kap, hogy megnyílt a Villámkör, a Turul Trail vagy az Írott Kör, már itt is a következő: jelen esetben a Mókus Kör. Nincs annyi hétvége, nincs az az edzésterv, nincs az a time management, amelybe beférne ennyi új középtávú 20-30 kilométeres futás. Főleg úgy, hogy még a régebbiekkel (érted, régebbiek, tehát három hónapnál idősebbek) is adós vagyok, tulajdonképpen a Bükkös Kört sem sikerült teljesíteni, és csak vágyakozom, hogy egyszer majd lesz időm egy Bükk 900-ra vagy Vérkörre. A Mókus Kört is csak úgy sikerült bezsúfolni sűrű életembe, hogy reggel nyolcig be kellett fejeznem – de hát épp ez mutatja az instant traileknek a klasszikus versenyekkel szembeni óriási előnyét: akkor indulsz, amikor akarsz, meg persze amikor belefér.

“#127 Mókus Kör” bővebben