#108 Rókás kör #002

Visszatérés a futó szintindőért, Suunto órateszttel

Ahogy gyűlnek a kilométerek, úgy gyűlnek az adósságok. Szaporodnak az instant trailek Budapest környékén, ahogy még az év elején megjósoltam, és azt a jóslatot éppen egy Rókás kör-próbálkozás beszámolójában tettem meg. A kör indulásakor, még januárban én voltam az első sikeres teljesítő (előttem indult és beért ugyan egy túrázó társaság, de kifutottak a szintidőből), de akkor a mostoha viszonyok, a lábszárközépig érő hó, meg a lefagyott ösvények csak teljesítménytúrázó szintidőt engedtek. Azért a januári teszt-teljesítésért kaptam három – máig fel nem használt – indulási kreditet. Hónapok óta tartoztam már magamnak a futó szintidő (29 kilométer, 03:33:00) teljesítésével, nosza, egy hirtelen ötlettől vezérelt gyors nevezés után már ott is álltam hajnali ötkor a vaksötét éjszakában a Róka-hegyi kőfejtő peremén.

“#108 Rókás kör #002” bővebben

#42 Rókás kör | 2019.01.12.

Egy új instant trail tesztje

 Úgy hozta a sors, hogy elkezdtem cikkeket-posztokat írni a terepfutas.hu-ra is. Az első írás egy frissen indult pilisi instant trail, a Rókás kör teszteléséről szól. Nagy megtiszteltetés, hogy én lehettem a Rókás kör első sikeres teljesítője.

Ha tippelnem kellene, hogy a magyar természetjárásban és terepfutásban mi volt az utóbbi öt-tíz év legfontosabb jelensége, akkor a kéktúra megújulása mellett az instant túrák-trailek gyors elterjedését mondanám. Persze a kettő szorosan összefügg, hiszen mi más lenne a kéktúra is, mint egy óriási instant trail, nem véletlenül lesz 2019 egyik legizgalmasabb kalandja Gyurkó Péter Kék Álma.

Folytatás a Terepfutás.hu oldalon

“#42 Rókás kör | 2019.01.12.” bővebben

#025 Intersport Terepfutás | 2018.10.27.

Szeretett Kevélyemen

Mint a völgyből fölzengő
szelíd harangszó, úgy cseng
a neved: Csobánka.
Pilisvörösvár felé menet
pillantottam meg, szegény halandó, 
a tündéri völgyet, melybe úgy
fekszel épen, mint mély bölcsőben
a mosolygó kisded, s egyre ámultam
a szemet-vidító panorámán… Akár
az izzó réz, oly vörös volt, oly
pazarul csillogott a lebukó
nap fényében az Oszoly, a
Kiskevély s háttérben a nyakas Csikóvár!
(Berda József: Csobánka)

Egy hét lazsa. Ennyit azért nagyvonalúan megengedtem magamnak életem első terepmaratonja után. Pontosabban futásból lazsa, mert azért a lelombozó hajnali intervallokat nem hagytam el, csak hétfőn, amikor nagyjából mozdítani sem tudtam a lábamat. Persze a lila pólós lendület meg a büszkeség azért vitt előre, meg az izomláz is váratlanul gyorsan kezdett eltűnni, és szerda-csütörtök környékén már nem is tűnt olyan irreálisnak, hogy szombaton képes legyek rádolgozni az ügyre egy 31 kilométeres, ezer szintes terepkocogással.

“#025 Intersport Terepfutás | 2018.10.27.” bővebben