#081 Bükkös kör kísérlet

Gyászfutás

Régóta tartoztam már magamnak – és nemcsak magamnak – ezzel a futással és ezzel a poszttal. Az átlagosnál személyesebb lesz, de mint első futásom után leírtam, számomra ez az egész futkározás nem annyira sport, mint inkább a terápia egy váratlanul olcsó formája, és sajnos most is a terápia lesz hangsúlyosabb. Az a bizonyos első futás egy évvel ezelőtt a nyári napfordulót megelőző napra esett, és bizony itt volt már az ideje, hogy nagyjából összerakjam a fejemben, hogy mit is sikerült elérni, hová is sikerült eljutni egy év alatt, szó szerint a semmiből.

AZ ELSŐ FUTÁS UTÁN PONT EGY ÉVVEL, az idei nyári napforduló napján volt az édesanyám temetése. Különböző okok miatt, melyeket összefoglalóan életnek nevezünk, egyszerűen nem sikerült illőn, méltón és általam is feldolgozható módon meggyászolnom őt. Igazából a halála utáni hetekben nem tudtam már hova bújni az összefoglalóan életnek nevezett különböző okok elől – ezért lett aztán az, hogy kitaláltam, hogy egy ultrába fogok menekülni. A nagy, magányos futások mindig segítenek: repülsz, pörögsz, űrhajózol befelé, mint egy Lem-kisregényben vagy egy Kubrick-filmben. Minél nagyobb a baj, annál messzebb futunk előle – igen, egy terepultra biztosan segít, hogy egy kicsit kitakarítsam elmém kusza káoszát, méltón elbúcsúzzak halott édesanyámtól egy egykor együtt sokat járt tájon, és nagyjából összerakjam, mit is jelentett nekem az elmúlt egy év, a nyers adatokon, a lefutott ezernégyszáz kilométeren és negyvenötezer méter szintemelkedésen túl. Persze mint minden szép nagy utópia, ez is megomlott egy béna, kicsinyes véletlen, egy rajtaütésszerű bokaficam miatt, de a tanulságot azért sikerült levonni. Bükkös kör kísérlet, 46 kilométernél belebukva.

“#081 Bükkös kör kísérlet” bővebben

#42 Rókás kör | 2019.01.12.

Egy új instant trail tesztje

 Úgy hozta a sors, hogy elkezdtem cikkeket-posztokat írni a terepfutas.hu-ra is. Az első írás egy frissen indult pilisi instant trail, a Rókás kör teszteléséről szól. Nagy megtiszteltetés, hogy én lehettem a Rókás kör első sikeres teljesítője.

Ha tippelnem kellene, hogy a magyar természetjárásban és terepfutásban mi volt az utóbbi öt-tíz év legfontosabb jelensége, akkor a kéktúra megújulása mellett az instant túrák-trailek gyors elterjedését mondanám. Persze a kettő szorosan összefügg, hiszen mi más lenne a kéktúra is, mint egy óriási instant trail, nem véletlenül lesz 2019 egyik legizgalmasabb kalandja Gyurkó Péter Kék Álma.

Folytatás a Terepfutás.hu oldalon

“#42 Rókás kör | 2019.01.12.” bővebben

#025 Intersport Terepfutás | 2018.10.27.

Szeretett Kevélyemen

Mint a völgyből fölzengő
szelíd harangszó, úgy cseng
a neved: Csobánka.
Pilisvörösvár felé menet
pillantottam meg, szegény halandó, 
a tündéri völgyet, melybe úgy
fekszel épen, mint mély bölcsőben
a mosolygó kisded, s egyre ámultam
a szemet-vidító panorámán… Akár
az izzó réz, oly vörös volt, oly
pazarul csillogott a lebukó
nap fényében az Oszoly, a
Kiskevély s háttérben a nyakas Csikóvár!
(Berda József: Csobánka)

Egy hét lazsa. Ennyit azért nagyvonalúan megengedtem magamnak életem első terepmaratonja után. Pontosabban futásból lazsa, mert azért a lelombozó hajnali intervallokat nem hagytam el, csak hétfőn, amikor nagyjából mozdítani sem tudtam a lábamat. Persze a lila pólós lendület meg a büszkeség azért vitt előre, meg az izomláz is váratlanul gyorsan kezdett eltűnni, és szerda-csütörtök környékén már nem is tűnt olyan irreálisnak, hogy szombaton képes legyek rádolgozni az ügyre egy 31 kilométeres, ezer szintes terepkocogással.

“#025 Intersport Terepfutás | 2018.10.27.” bővebben