#077 Tihany Félmaraton | 2019.05.25.

Félszigeti félmaraton

egy Russzó Ermenonvillében
(Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz)

Úgy van ez a dolog ezzel a terepfutással, hogy a zuhogóesős sártengereket is meg lehet unni egyszer. Na jó, igazából nem lehet megunni, de a totális, dogmatikus trail-fanatizmus ellen érdemes néha egy-egy aszfaltos futkározást is beiktatni, lehetőleg csodaszép tájon. A Tihanyi-félsziget kétség nélkül csodaszép táj, ezért aztán két héttel az Ultrabalaton után visszatértem a Futniszép.hu által szervezett Tihany Félmaratonra. Tihanyt imádom, eddigi futópályafutásom egyik legjobb, legbarátságosabb és legszebb versenye, a januári Tihany Trail után nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen a félsziget másik oldala. Egyrészt a szó földrajzi értelmében, hiszen a Téli Tihany Trail a nyugati oldalon, a Sajkodi-öböl fölé magasodó csodás kalderaperemen vezet végig, a Tihany Félmaraton meg lenn, a keleti oldal bicikliútján (erről majd később). Másrészt nehéz elképezelni két, ennél különbözőbb logikájú versenyt: az egyik egy családias, kevés nevezős téli terepfutás, a másik egy sokszponzoros, sokezer résztvevős, nagyszabású, aszfaltos tömegrendezvény. Nem akarom én szítani ezt az amúgy is akut terep-kontra-aszfalt dolgot, csak azt mondom, hogy nagyon más a két verseny. Egy félsziget két oldala. Tihanyban, és a futásban az a csodás, hogy mindkettőt elbírja.

“#077 Tihany Félmaraton | 2019.05.25.” bővebben

#053 BBU Föld alatti futás

Kőbánya underground

Magyarország egyik legjobb teljesítménytúrája és terepfutóversenye a Föld alatt és föld felett, meg a Baradla trail. Ezeket azért bírom nagyon, mert az útvonal egy része barlangban vezet. Nincs annál különösebb élmény, mint a Baradla lenyűgöző főágában futni-túrázni, és aztán egyszer csak kibukkanni a felszínen. Ugyanennek urbanizált változata a fantasztikus kőbányai pincerendszeren keresztül vezető Föld alatti futás: félmaraton Budapest legcsodálatosabb kerületében, illetve, hát, hogy is mondjam… alatta.

“#053 BBU Föld alatti futás” bővebben

#048 Classic Balboa extended

A szürke ötven árnyalata

Ez megint egy olyasfajta verseny, pontosabban nem is verseny, hanem közösségi futás volt, amelyet ki kellett próbálni. Az első lehetséges alkalommal, hiszen tavaly ilyenkor még a fridzsiderhez is kúszva közlekedtem. A Balboa-kör régi, nagy, lassan tízéves terepfutó klasszikus: amilyen egyszerű, olyan elegáns és kézenfekvő. A Classic Balboa pedig egy, erre az útvonalra ültetett össznépi futóesemény – nincs nevezés, nevezési díj sincs, nincs érem, póló, csősál, rajtcsomag, meg ilyen marhaságok. Csak a futás van, csak a futók vannak, meg az együttlét felhőtlen öröme, meg persze a terep. Egy barátságos, az otthonosság érzetét adó, jól ismert, sokat futott pálya, a Fenyőgyöngyétől a Hárs-hegyen át a János-hegyig és vissza.

“#048 Classic Balboa extended” bővebben

#044 Budapest-Szentendre

Duna-menti félmaraton

Bevallom, gyáva voltam. A pár nappal ezelőtti Panoráma kör, meg a sport- és sorstársak Facebook-posztjai alapján tök nyilvánvaló lett, hogy a Budai-hegység ösvényei futhatatlanok. Persze biztos lehetett volna találni valami eldugott vadcsapást, amelyet nem fed vastag tükörjég, de sem időm, sem kedvem nem volt kutakodni a „hétvégi hosszú” előtt/helyett. Viszont már régóta szemeztem ezzel a Duna-parton futható Budapest–Szentendre-félmaratonnal. Nagyszerű útvonal, új szerelmet találtam!

“#044 Budapest-Szentendre” bővebben

#040 Fenyőgyöngye-Solymár kör

Évértékelő, mert ilyen is kell

Értem én, hogy évet értékelni – ahogy látom – az új év első futásánál kell, de a január elsejei szaladgálás akkora szívás volt, hogy akkor elmaradt. Pár nappal később, egy hosszabb kocogás alatt azért átgondoltam, hogy mi is történt velem az elmúlt fél évben. És hogy mit is szertnék kezdeni ezzel az újonnan jött hobbi-szenvedéllyel. Mi az, amit negyvenhét évesen, munka és család, meg ezer más hobbi mellett bele tudok pakolni, hogy ki is tudjak venni belőle valamit. Mondjuk élvezetet. Milyen volt az elmúlt évem, és milyen lesz a következő, legalábbis terepfutás-szempontból?

“#040 Fenyőgyöngye-Solymár kör” bővebben

#036 Pentele-Rácalmás kör

Az ártéri erdő csodái

Megszöktem a vendégségből. Sejtettem, hogy a mániává válás grádicsain lassan elérkezik ez a pillanat is. Hallottam már a súlyosbodásnak arról a fokáról, amikor a beteg éppen karácsonyi családlátogatáson van, és az első adandó alkalommal elszabadul. Futni. Életemben először ez is megtörtént. Isten látja lelkemet, én nem akartam, de amikor a szokásos vonathoz rohanásban egyszer csak belémcsapott a villám, a kapunk elől visszafordultam a lakásba és felmarkoltam a futócipőt. Biztos lesz, gondoltam, biztos lesz egy-két üres, lopott órácska, amikor felfedezhetem a Dunaújváros környéki, híresen izgalmas ártéri erdőket.

“#036 Pentele-Rácalmás kör” bővebben

#035 Nyúlcipőbolt Budai trail | 2018.12.16.

Örömfutás a Nagy-Szénáson

A hó az élet. Az örök gyermeki. Minden hóesés a gyerekkort idézi, a várakozással átitatott eufóriát. A hirtelen elcsendesedő erdőt. Az alacsonyan delelő nap súrlófényeit, a hosszú árnyékokat a szűzhavon. A Magyar Televízió kötelező Holleanyós műsorait. A Wham! Last Christmas-klipjét. Azt a nyolcvanhatos telet.

“#035 Nyúlcipőbolt Budai trail | 2018.12.16.” bővebben

#029 Bakony félmaraton | 2018.11.11.

Végig a Cuha szurdokán

A városból az út karsztos völgyön át vezet a hegység mélyébe. S itt a vándor mindjárt tapasztalhatja a Bakony leglényegesebb vonását, a változatosságot. Ennek a tájnak van fantáziája.
(Hamvas Béla: A Bakony)

Amióta elkezdtem ezt a terepfutás nevű dolgot, lázasan, már-már mániákusan keresem az izgalmas útvonalakat. Több mint harminc éve járom az országot, főleg a Dunántúli- és az Északi-középhegységet, nagyjából van egy körvonalazható képem arról, hogy Magyarországon mi az izgalmas. Rögtön életem első nevezésével beletrafáltam a tutiba, mert a Panoráma trail varázsos útjánál szebbet úgysem találok egyhamar. A terepfutás számomra nem annyira felfedezés, mint inkább új dimenzió, ha úgy tetszik: sűrítés. A természettel való együttlét egyetlen intenzív tripbe kondenzált élménye. Kevés dolog testesíti ezt meg jobban, mint végigfutni a Cuha-patak szurdokán, Zirctől Csesznekig, csodálatos időben, természet, történelem és kultúra keresztútján, a Bakony félmaratonon.

“#029 Bakony félmaraton | 2018.11.11.” bővebben

#018 Panorámafutás Zebegény | 2018.09.22.

Lazázás a Dunakanyarban

Életem tizennyolcadik futását egy keményen megtolt hétvégére időzítettem. Tegnap Szénás kör, ma egy zebegényi huszonöt – két nap alatt 56 kilométer. Kezd ez a futás nagyon durván beütni, és ami a legérdekesebb, a végső érzés nem a pusztulat vagy a minekez, hanem az igen jóleső, lelazult elégedettség. Terep helyett ezúttal aszfalt, szintek helyett békés síkfutás a Duna mellett, de csodás tájban, a változatosság gyönyörködtet. Ez volt a Panorámafutás Zebegény.

“#018 Panorámafutás Zebegény | 2018.09.22.” bővebben

#004 Panoráma-kör dupla

Növeljünk távot

Mert negyedik futásra már ilyet is kell… Igazán kezd érdekes lenni, ahogy próbálgatom a határokat, ahogy találgatom, hogy meddig lehet elmenni. Persze minden hozzáférhető és megbízható forrás óvatosságra int, a fokozatosságra meg a hirtelen túlterhelés veszélyeire figyelmeztet. Annyit azért látok az előző három futásból, hogy a Panoráma-kör tizese távban igazán nem megterhelő – a tempón nyilván van mit javítani, hiszen az világos, hogy ezek az egy órán túl futott tizesek nem jeletenek komolyan vehető teljesítményt. De azért be kell látni, hogy egy márciusi sérvműtéttel meg az áprilisban abbahagyott dohányzással egyhamar nem jön el a hat perc alatt futott terepkilométerek ideje. A pulzusom  – bár nem mérem, de azért érzem, hogy – így is valahol az egekben. Tempót nem tudunk növelni, távot viszont igen, úgyhogy jöjjön egy Panoráma-kör dupla!

“#004 Panoráma-kör dupla” bővebben