#054 Panoráma kör

David Laney edzései

Az elszenvedélyesedés egyik legbiztosabb jele nem az, hogy az ember egyre több időt pazarol el frissen választott hobbijára, ó nem! Sok időt bármire el lehet tapsolni, ebből még nem következik az, hogy amivel sokat foglalkozunk, az a szenvedélyünk is. Az árulkodó jel nem más, mint az, hogy elkezdünk szakirodalmat olvasni. Szakirodalom alatt tényleg szakirodalomra gondolok. Tehát nem kis színes, felszínesen pszichologizáló érdekességekre könnyed magazinokban, hanem komoly terepfutó arcok végtelen elemzéseire edzésmódszerekről, frissítésről, regenerációról és egy csomó olyan témáról, amely „kívülálló” – mert bizony, ebben a stádiumban már felosztható a világ kívülállókra és ránk, beavatottakra – számára tök érdektelen.

“#054 Panoráma kör” bővebben

#049 Panoráma kör

Bele a tavaszba

Van az a pillanat, a természetjárók azonnal megérzik, amikor lehet tudni, hogy itt a tavasz. Bonyolult ez, mert igazából nincs még itt, hiszen február van, marha hidegek a hajnalok, nem sokal melegebbek a nappalok sem, fagyott sáron futok, még nem nyílik a hunyor, a hóvirág, még alig moccannak a madarak. De már moccannak, Panoráma-körös trappolásomba-lihegésembe egyre többször vegyül a sármány és a cinke jellegzetes éneke. És van egy pillanat, amikor a Föld úgy kering bele a tavaszba, úgy kezdenek dőlni a Nap sugarai, hogy egyik napról a másikra megtelik fénnyel az erdő. Ez már nem az a bágyadt, hosszú árnyékokat vető, deres pasztellt szóró téli napfény, hanem napéjegyenlőség ígérete. Igen, tudod, hogy visszafordíthatatlanul itt a tavasz. Eshet még persze a hó, lehetnek durva fagyok, kemény ködök, de ezt már nem lehet visszacsinálni: feltartóztathatatlanul közeleg.

“#049 Panoráma kör” bővebben

#048 Classic Balboa extended

A szürke ötven árnyalata

Ez megint egy olyasfajta verseny, pontosabban nem is verseny, hanem közösségi futás volt, amelyet ki kellett próbálni. Az első lehetséges alkalommal, hiszen tavaly ilyenkor még a fridzsiderhez is kúszva közlekedtem. A Balboa-kör régi, nagy, lassan tízéves terepfutó klasszikus: amilyen egyszerű, olyan elegáns és kézenfekvő. A Classic Balboa pedig egy, erre az útvonalra ültetett össznépi futóesemény – nincs nevezés, nevezési díj sincs, nincs érem, póló, csősál, rajtcsomag, meg ilyen marhaságok. Csak a futás van, csak a futók vannak, meg az együttlét felhőtlen öröme, meg persze a terep. Egy barátságos, az otthonosság érzetét adó, jól ismert, sokat futott pálya, a Fenyőgyöngyétől a Hárs-hegyen át a János-hegyig és vissza.

“#048 Classic Balboa extended” bővebben

#041 Panoráma-kör

Az első szűzhavazás

Kirándulóként a szűzhavazás a világ legjobb dolga. Sítúrázóként a szűzhavazás a világ legjobb dolga. Szűzhóban futni pedig… nos, most megtapasztalhattam, hogy a világ legjobb dolga.

“#041 Panoráma-kör” bővebben

#040 Fenyőgyöngye-Solymár kör

Évértékelő, mert ilyen is kell

Értem én, hogy évet értékelni – ahogy látom – az új év első futásánál kell, de a január elsejei szaladgálás akkora szívás volt, hogy akkor elmaradt. Pár nappal később, egy hosszabb kocogás alatt azért átgondoltam, hogy mi is történt velem az elmúlt fél évben. És hogy mit is szertnék kezdeni ezzel az újonnan jött hobbi-szenvedéllyel. Mi az, amit negyvenhét évesen, munka és család, meg ezer más hobbi mellett bele tudok pakolni, hogy ki is tudjak venni belőle valamit. Mondjuk élvezetet. Milyen volt az elmúlt évem, és milyen lesz a következő, legalábbis terepfutás-szempontból?

“#040 Fenyőgyöngye-Solymár kör” bővebben

#039 Panoráma-kör

Újévi szívás

Az új év első futása. Ennek, ahogy látom, van valami kultikusan misztikus jelentősége a futók körében. Még a legnagyobb nemzetközi királyok is áhítatos és rém motiválónak szánt posztokban osztják euforikus élményeiket. Számomra annál is jelentőségtelibb, mivel fél év futás után annyit mondhatok, hogy ez volt az első „új év első futása”, hiszen tavaly ilyenkor még egyáltalán nem is futottam, hanem rettegve vártam a szikét. Végső soron elmondhatom, hogy „az új év első futása” irgalmatlan szívásba torkollott, vaksötétben botorkálással, bokáig jeges pocsolyában gázolással, ködben tévelygéssel. Pedig csak egy Panoráma-körre mentem.

“#039 Panoráma-kör” bővebben

#023 Balboa próbálkozás

A jótékonyság járvány

Öt nap alatt sikerült elérni a kitűzött célt és összegyűjteni 150 ezer forintot a Bátor Tábornak. Egy héttel a kampány indulása után már több mint 200 ezer forintot adtak össze közeli és távoli ismerőseim, barátaim, kollégáim – és teljesen ismeretlenek is. Mielőtt nyilvánosan is megköszönöm (nekik négyszemközt vagy levélben már megtettem), gyorsan megosztom személyes történetemet és levonom a tanulságot: a jótékonyság járvány.

“#023 Balboa próbálkozás” bővebben

#010 Panoráma-kör

Miért kiazmus?

Régóta tartozom a magyarázattal: miért is kiazmus? Miért ez a blog címe, mit jelent egyáltalán? Mi köze a terepfutáshoz és a természethez?

“#010 Panoráma-kör” bővebben

#009 Panoráma-kör

Elkap a gépszíj

Tulajdonképpen teljesen meghülyültem. Más magyarázatot nem tudok elképzelni arra, hogy nyolc, aránylag rövid távos „edzés” (azaz léha futkározás) után valami különös téboly hatása alatt, rajtaütésszerűen beneveztem a BUG 10K futására. Persze, a dolognak van valami minimális, immanens logikája, hiszen a Panoráma trailre kellenek úgymond „felkészítő versenyek”, ez meg pont ilyen: laza tíz kilométer, laza 300 m szint, nem kell utazni, úgy terep, hogy igazából nem terep, természet a város közepén… És még azt is elmondhatom, hogy szervesen kapcsolódik a múltkori posztban emlegetett úszáshoz. Egy nap alatt egy Duna-átúszás meg egy Gellérthegy 10K, ez pont a magamfajta kezdő, véramatőr pszeudo-sportemberhez illő, közepesen kispályás dolog.

“#009 Panoráma-kör” bővebben

#007 Panoráma-kör

Az első terepcipő

Hat hét, hét futás, két fontos dolog. Az egyik: megtörtént felnőtt életem második versenynevezése, bár ez nem futóverseny, hanem a Budapest Urban Games úszószáma – egy laza Duna-átúszás. Persze eléggé polgári módon, csak itt, a belvárosban, a Szabadság-híd lábánál. Hirtelen jött az ötlet, bár már régóta tervezgettem valami ilyesmit. A másik: úgy látszik, kezd beütni a cucc, mármint ez a terepfutás nevű tudatmódosító, ugyanis minden józan meggondolás ellenére beruháztam egy valamelyest értelmezhető futócipőbe.

“#007 Panoráma-kör” bővebben