Annyira rákattantam erre az instant körözésre, hogy már a hétközben végzett kis edzéskéimet is ilyesmiken csinálom. Nem túlzok egyébként, hiszen a legtöbbet itt házi Hármashatár-hegyem oldalában, a Panoráma-körön futkározok, és persze az Ötpróba Tokióba mozgalom jóvoltából ennek is van egy instant verziója a GeoGón. De hát nem lehet örökké GeoGózni, viszont szerencsére megnyílt itt is egy igazi, QR-kódos instant: a 3H. A 3H rövidítés a Hármashatár-hegyet jelenti, és rögtön három távon is lehet indulni. Én most, erre a hétköznap reggelre a legrövidebb, 12 kilométereset választottam.
Pál-völgy rajtközpont
Igazából a 3H már régebben, talán fél éve nyílt meg. De az a helyzet, hogy azóta lezárások voltak – nem mintha ezektől ne lehetett volna futni, de a körök rajt-cél állomása nem más, mint a Pál-völgyi-kőfejtő. Pontosabban a Pál-völgyi-barlang látogatóközpontja, ott is pontosan az a kitűnő söröző – olyannyira a leolvasásra váró QR-kód egészen pontosan a söröző kiadóablakára van szerelve.
Kézenfekvő tehát, hogy az ember teljesítés esetén a futást összekösse a sörözéssel. Főleg azért, mert én – rendes barlangászként és MKBT-tagként – egyébként is nagyon szeretem a Pál-völgyit… A kőfejtőt, a barlangot, a sörözőt egyaránt.
Éppen ezért vártam ilyen sokat az indulással, egészen addig, amíg végre fel nem oldották a járványügyi korlátozásokat. Hiszen a Pál-völgyiből csak akkor érdemes rajtolni, de még inkább oda visszaérkezni, ha nyitva van a kocsma, és megfelelő módon lehet hidratálni az embert próbáló teljesítmények után.
A 3H kis kör
egyébként egy nagyon barátságos futás. Részben a valószínűleg minden budai futó által elég jól ismert Panoráma-körre épül, annyi különbséggel, hogy megtoldja azt a Mátyás-hegy nem is annyira lebecsüledő kaptatójával, illetve a Hármashatár-hegy oldalában szintező Guckler Károly út helyett egyenesen felmegy a csúcsra, a kilátóhoz.
Az egész tizenkét kilométer, kódolvasással együtt is megvan nagyjából másfél óra alatt. Az út eleje kaptatósabb, a második fele, a Hármashatár-hegytől már szinte végig lejtő, vagy nagyon kényelmesen futható szintezős út. Extra látványossága a meglepően kevés ember által ismert felső kőfejtő a Mátyás-hegyen.
Ez az, amelyet egyébként lentről, a városból is lehet látni (és érdekes módon nem az, amelyikben a Mátyás-hegyi-barlang bejárata nyílik). A track közvetlenül a kőfejtő peremén kacskaringózik fel, és remek belátás van innen a bányakatlanba, meg a budai hegyek panorámájára.
A „Guckler”
Innen kaparunk fel az aszfaltutat kerülgető, viszonylag jól futható ösvényen a Guckler Károly-kilátó jellegzetes, egyenlő oldalú háromszögekből szerkesztett geometrikus kristályformájához. Az épület az egykor Budapestet oltalmazó légvédelmi bázis betonalapjaira épült – pont ugyanúgy egyébként, mint mondjuk a Boldog Özséb-kilátó a Pilis-tetőn. Talán nem is véletlen, hogy ugyanaz tervezte mindkettőt: Lőke Ferenc, de ami sokkal árulkodóbb, hogy Koller József is részt vett a tervezésben. Ők ketten több környékbeli kilátót is terveztek együtt, az említettek mellett például a Dévényi Antal-kilátó jellegzetes jenga-formáját a Piliscsaba fölötti Nagy-Kopasz-hegyen (ami nem azonos persze a Nagykovácsi fölötti Nagy-Kopasszal, az ezen magasodó Csergezán Pál-kilátót Basa Péter tervezte).
Koller le sem tagadhatná a „Gucklert” – ugyanaz a háromszög-szerkezetes statikai megoldás van itt is, mint a prédikálószéki kilátón. A megoldás nagyon látványos, és persze legalább ennyire idegesítő is. Én legalábbis megőrülök, ahogy a tetőt (eleve: minek egy kilátóra tető?) tartó ferde gerendák szétbasszák a kilátást. Itt nem annyira fájó a dolog, mint a Prédikálószéken, mert hát ott egyenesen katasztrófa. Az a kilátó minden szempontból el van baszva.
Pál-völgy célközpont
Na mindegy, így vagy úgy, a Guckler Károly-kilátó nagyon jellegzetes eleme lett a budai tájnak az elmúlt öt évben. Olyannyira, hogy a befutókor ki is derül: maga az érem is a kilátó háromszöges szerkezetét formázza.
Mire visszaérek, már a söröző is kinyit. Lassan telik élettel a kőfejtő, érkeznek az első látogatók a frissen újraindult barlangi vezetésekhez. Nálam persze csak bankkártya van, itt most csak készpénzzel lehet fizetni, de a pultos, meglátva arcomon a mély, árvaházi fájdalmat, az éremmel együtt kiad nekem egy pohár Ászokat. – Majd behozod, ha erre jársz – mondja végtelen jóindulattal, én meg bizonygatom, hogy gyakran járok erre. Ami igaz is, hiszen szinte hazajárok a Szépvölgyi-útra.
Igazi tavaszi, kedd délelőtti idill. A gyors instanttal a lábamban, a felette érzett örömmel a szívemben, a jutalomsörrel a torkomban, a jutaloméremmel a kezemben sütkérezem szeretett Pál-völgyim teraszán. Na, ide még visszajövünk.
