A három futás, az már életforma? Nyilván nem, inkább a bizalmatlan, távolságtartó barátkozás jele.
Tudományos amatőrsport
Mert bizony, még barátkozom ezzel a dologgal. Amolyan teoretikus alapú, entellektüel férfibarátságnak tűnik ez: egyelőre többet ismerkedem a futással, mint amennyit futok. Olyan dolgokat művelek, amelyekről korábban álmomban sem gondoltam volna, hogy művelni fogok valaha: edzésterveket bámulok, laktátküszöbről meg ilyen marhaságokról olvasok, és el vagyok hűlve, hol tart ma az amatőrsport technikai-tudományos támogatása. Nem túl büszkén mondhatom, hogy utoljára megközelítőleg harminc éve edzettem komolyan (azaz készültem határaimat kitoló, szélsőséges erőfeszítést igénylő versenyre), és mostanában teljesen elképedek, milyen profi háttér áll most egy amatőr szintű edzésprogramba beszálló rendelkezésére. Megdöbbentő, hogy milyen könnyű manapság jól edzeni. Elképesztően alapos, komoly háttérre támaszkodó edzéstervek, minden igényt kielégítő táplálkozási tanácsok, egyértelmű, testre szabott és közérthető utasítások – hát ilyesmik tökre nem léteztek húsz-harminc éve.
Mi annak idején csak futottunk bele a vakvilágba, amíg álltunk a lábunkon, eszetlen edzésmennyiségeket toltunk az úszásba, fel sem merült pulzusmérés, meg kalóriakontroll, meg anaerob intervallum, meg ilyesmik. Egyetlen mérőszám létezett, az idő, amit az a nyomorult stopper mutatott. Ha ma jobb volt, mint tegnap, akkor nagyjából minden okés, feltéve, hogy holnap még jobb lesz, mint ma. Ha tegnap jobb volt, mint ma, akkor szar vagy, eddz még többet, hosszabban, keményebben! Nem nagyon emlékszem olyan simogató megállapításra, mint amivel most minden edzésterv kezdődik: akkor fejlődsz, ha pihensz.
Humanista edzéspolitika
Szóval nagyon meglep, és nagyon izgat a kortárs fitnesz-konzumkultúra humanista edzéspolitikája, amely ráadásul eszetlen mennyiségű kütyüvel, órával, pánttal, géppel, appal, hubbal és ki tudja, mi mindennel támogatja a sportolni vágyókat. Megdöbbenve nézem a Spotify BMP-re lebontott, elképesztő követőszámú running playlistjeit, a Google Play hihetetlen alkalmazásbőségét, meg persze az alkalmazások funkcióbőségét. Harminc-, negyven-, ötvenkét hetes edzéstervek, félmaratonra, maratonra, ultrára. Kalóriaszámolós, GPS-vezérelt, pulzuskontrollos szakaszmérők, eredményanalízissel. Kavargó, kaleidoszkopikus világ, körülbelül úgy érzem magam, mint amikor először találkoztam a Linux-, aztán kicsit később az Android-ökoszisztémával. Hát ez a futás-fitneszvilág is egy elképesztő ökoszisztéma, egymásnak adatot szolgáltató, az egész életedet mérő, elemző és tanácsadó funkcionális applikációk sokaságával. Kicsit ijesztő is az adatoknak az a mélysége, ameddig mondjuk egy Google Fit vagy egy Endomondo leás…
2 thoughts on “#003 Panoráma-kör”