#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.

Háziverseny házihegyekben

e forró és nedves ragyogásban
levedlik rólunk az ember magánya
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sürűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik
(Szabó Lőrinc: Reggel)

Nem jutott volna eszembe ez a Szabó Lőrinc-idézet, rögtön az első, 22 éves korában megjelent Föld, erdő, Isten című kötetéből, ha az első Lipót-Trail nem a pasaréti Szabó Lőrinc iskolából indul. De a verseny onnan indult, és nekem eszembe jutott, hogy fiatal koromban mennyire szerettem ezt a kötetet, amely a mai napig a magyar természetlíra egyik legszebb, bár modoros görög-imádatában, és mesterkélt panteizmusában kissé álságos alkotása. Egy családias verseny, az első Lipót-Trail, és a váratlan, ragyogó napsütésben kilométereken keresztül ezt mantrázza az ember, ahogy az unalomig járt, ismerős ösvényeken fut, harminc kilométert keresztül-kasul „itt a mi házi hegyeinkben, a »budaiban«”, ahogy a szervezők is írják a honlapon.

“#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.” bővebben

#130 AlpinTrail KÉK

Egy technikás instant trail első teljesítése

Itt az elmúlt héten elindított új instant trail, az AlpinTrail, amely nem is egy trail, hanem rögtön négy. Annyira friss, hogy nem kis büszkeségemre a „kékre színkódolt” 29 kilométeres középtáv első teljesítője lehettem. A Budai-hegység egyik legbombább útvonala Nagykovácsitól a Remete-hegyen, a Hárs-hegyen, a Mátyás-hegyen át az egykori Goldberger textilgyárig, ahol nemcsak a névadó Alpinrun sportbolt, hanem a Spider mászóterem is van. És itt nyílt meg nemrég a GODOT Kortárs Művészeti Intézet, ahol még pár napig egy, a rászorulóknak főző és ételt osztó Heti Betevőt támogató kiállítást-árverési anyagot is meg lehet nézni, egyszóval komplex sport- és kultúrprogram, társadalmi felelősségvállalással!

“#130 AlpinTrail KÉK” bővebben

#127 Mókus Kör

Új instant trail a Budai-hegységben

Tulajdonképpen ezt az egészet már lehetetlen követni. Kicsit úgy érzem, magam, mint amikor a szüleimmel először szédültem be a szép emlékű Shopping City Südbe (most utánanéztem, és megvan még, hihetetlen!), és csak kapkodtam a fejem a nyugati kapitalisták ezer csillámló trükkjén. Hát most is ilyesmi van terepfutás- és instant trail-fronton, mire az ember észbe kap, hogy megnyílt a Villámkör, a Turul Trail vagy az Írott Kör, már itt is a következő: jelen esetben a Mókus Kör. Nincs annyi hétvége, nincs az az edzésterv, nincs az a time management, amelybe beférne ennyi új középtávú 20-30 kilométeres futás. Főleg úgy, hogy még a régebbiekkel (érted, régebbiek, tehát három hónapnál idősebbek) is adós vagyok, tulajdonképpen a Bükkös Kört sem sikerült teljesíteni, és csak vágyakozom, hogy egyszer majd lesz időm egy Bükk 900-ra vagy Vérkörre. A Mókus Kört is csak úgy sikerült bezsúfolni sűrű életembe, hogy reggel nyolcig be kellett fejeznem – de hát épp ez mutatja az instant traileknek a klasszikus versenyekkel szembeni óriási előnyét: akkor indulsz, amikor akarsz, meg persze amikor belefér.

“#127 Mókus Kör” bővebben

#108 Rókás kör #002

Visszatérés a futó szintindőért, Suunto órateszttel

Ahogy gyűlnek a kilométerek, úgy gyűlnek az adósságok. Szaporodnak az instant trailek Budapest környékén, ahogy még az év elején megjósoltam, és azt a jóslatot éppen egy Rókás kör-próbálkozás beszámolójában tettem meg. A kör indulásakor, még januárban én voltam az első sikeres teljesítő (előttem indult és beért ugyan egy túrázó társaság, de kifutottak a szintidőből), de akkor a mostoha viszonyok, a lábszárközépig érő hó, meg a lefagyott ösvények csak teljesítménytúrázó szintidőt engedtek. Azért a januári teszt-teljesítésért kaptam három – máig fel nem használt – indulási kreditet. Hónapok óta tartoztam már magamnak a futó szintidő (29 kilométer, 03:33:00) teljesítésével, nosza, egy hirtelen ötlettől vezérelt gyors nevezés után már ott is álltam hajnali ötkor a vaksötét éjszakában a Róka-hegyi kőfejtő peremén.

“#108 Rókás kör #002” bővebben

#091 Napfelkelte Félmaraton | 2019.08.19.

Going Back to Cali

Now I thought that was fast, but this girl was faster
(LL Cool J: Going Back to Cali)

Bizony, visszatérés a Káli-medencébe. A májusi Ultrabalatonon olyan mázlim volt, hogy első szakaszomat a két „Örs”, Kővágó- és Badacsony- között futottam, keresztül ezen a gyönyörű, lankás, jól ismert tájon. Nagyon vágytam már újra itt indulni valami versenyen, és ha már Tihanyba visszatértem egy félmaraton erejéig, akkor ide, a Káli-medencébe is érdemes. Kapóra jött a tihanyi versenyt szervező Futniszép.hu csapat egyedi koncepciójú versenye, a Napfelkelte Félmaraton, amelynek kiírása nemcsak a Káli-medencében ígért futást, de még napfelkelte-nézést is a Balaton közepén.

“#091 Napfelkelte Félmaraton | 2019.08.19.” bővebben

Garmin WTF Szentendre újratöltve

Rendhagyó közösségi futás – jókora nyomorban

Eredetileg minden olyan szépen el volt tervezve. A bokaficamom után a harmadik hétre már szépen beiktathatónak láttam egy komolyabb terepes futkározást, és hát pont szembejött ez a nagyon nagy jófejségnek tűnő esemény: a Garmin WTF Szentendre újratöltve, ez a rendhagyónak meghirdetett közösségi futás. Hogy miért rendhagyó? Mert maga a futás célja rendhagyó. Nemrég volt ugyanis a Garmin WTF Szentendre elnevezésű, remek koncepciójú futóverseny, amiről megmaradt pár érem, és a szervezők, a RUNaway csapata azt találta ki, hogy egy közösségi futás keretében szórja ki a kredencben maradt érmeket. Közösségi futás? Ingyen érem? Alap, hogy ott a helyem, ha már az eredeti versenyen már nem tudtam részt venni, mert oly közel volt a már betervezett Bükkös Kör próbálkozásomhoz. Persze, amikor jelenkeztem, még nem tudtam, hogy a futás előtti éjjel még a biztonság kedvéért le kell szaladnom egy félmaratont egy végigdolgozott éjszaka közben. Nem csoda, hogy úgy húztam a belemet, mint még soha életemben.

“Garmin WTF Szentendre újratöltve” bővebben

#086 SUHANJ! 6

Körözés a napkeltében

Gonna be some sweet sounds, coming down on the nightshift
(Commodores: Nightshift)

Az idő múlásával egy ilyen vallomásos futóblog óhatatlanul telítődik olyan magánéleti részletekkel, melyeknek viszonylag kevés közük van a futáshoz, viszont nagyon nehéz megérteni nélkülük, hogy miért is futok, vagy azt, hogy hogyan futok. Anyám halála, dunaújvárosi karácsonyozás, vagy akár mélyen szubjektív természetélményem – mind-mind ilyen magánügy. Eddig például sosem írtam a gyerekeimről vagy a munkámról, mert igazából nem érintették funó-énemet. Na, ez most megváltozott, ugyanis erre a versenyre, erre a hatórás SUHANJ! 6-ra sosem jutott volna eszembe nevezni, ha nincs a munkahelyem. De van a munkahelyem, én pedig különböző események követhetetlen összjátékának eredményeként egy végigdolgozott, és emelett végigfutott éjszaka után ott találtam magam a szigetmonostor-horányi gáton egy júliusi reggelen, amint szpíkerként egy megafonnal saját magamat konferálom fel a hatfős csapatok kategóriájában a dobogó harmadik fokára. Kevés szürreálisabb élményem volt az utóbbi időben.

“#086 SUHANJ! 6” bővebben

#081 Bükkös kör kísérlet

Gyászfutás

Régóta tartoztam már magamnak – és nemcsak magamnak – ezzel a futással és ezzel a poszttal. Az átlagosnál személyesebb lesz, de mint első futásom után leírtam, számomra ez az egész futkározás nem annyira sport, mint inkább a terápia egy váratlanul olcsó formája, és sajnos most is a terápia lesz hangsúlyosabb. Az a bizonyos első futás egy évvel ezelőtt a nyári napfordulót megelőző napra esett, és bizony itt volt már az ideje, hogy nagyjából összerakjam a fejemben, hogy mit is sikerült elérni, hová is sikerült eljutni egy év alatt, szó szerint a semmiből.

AZ ELSŐ FUTÁS UTÁN PONT EGY ÉVVEL, az idei nyári napforduló napján volt az édesanyám temetése. Különböző okok miatt, melyeket összefoglalóan életnek nevezünk, egyszerűen nem sikerült illőn, méltón és általam is feldolgozható módon meggyászolnom őt. Igazából a halála utáni hetekben nem tudtam már hova bújni az összefoglalóan életnek nevezett különböző okok elől – ezért lett aztán az, hogy kitaláltam, hogy egy ultrába fogok menekülni. A nagy, magányos futások mindig segítenek: repülsz, pörögsz, űrhajózol befelé, mint egy Lem-kisregényben vagy egy Kubrick-filmben. Minél nagyobb a baj, annál messzebb futunk előle – igen, egy terepultra biztosan segít, hogy egy kicsit kitakarítsam elmém kusza káoszát, méltón elbúcsúzzak halott édesanyámtól egy egykor együtt sokat járt tájon, és nagyjából összerakjam, mit is jelentett nekem az elmúlt egy év, a nyers adatokon, a lefutott ezernégyszáz kilométeren és negyvenötezer méter szintemelkedésen túl. Persze mint minden szép nagy utópia, ez is megomlott egy béna, kicsinyes véletlen, egy rajtaütésszerű bokaficam miatt, de a tanulságot azért sikerült levonni. Bükkös kör kísérlet, 46 kilométernél belebukva.

“#081 Bükkös kör kísérlet” bővebben

#079 UTH Szentendre Trail | 2019.06.09.

Pünkösdi királyság

Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.
(Kosztolányi Dezső: Pünkösd)

Szentendre a magyar Chamonix – nagyjából ez járt a fejemben, amikor átvágtam a főtéren és rákanyarodtam a célba vezető kordonokra. Barátságos kisváros, hangulatos, szűk utcák, csak éppen a Bossons-gleccser, az Aiguille Verte vagy a Brévent helyett a Nagy-Csikóvár, a Vöröskő vagy a Kő-hegy kandikál be a szűk utcákba. Négyezresek helyett négyszázasok, de ahogy a Terepfutas.hu önkéntesek szívből jövő, lelkes ovációja átragad a szuvenírvadász japán és holland turistákra, a Fő téren átfutva az ember a Világ Legnagyobb Sportolójának érzi magát. Még akkor is, ha a nem a tényleg súlyos ultrán vagy a Szentlászló Trailen, hanem a viszonylag rövid Szentendre Trailen indult, és nem a dobogóért, hanem a szintidővel küzdött. Nagyon ravasz szervezői trükk ez a tapsviharos befutó a kirakatváros közepén: akkora érzelmi löketet ad, hogy emocionális impulzusvásárlóként azonnal fizetném a jövő évi verseny nevezési díját. Ami meg a befutó előtt történt: 54 kilométer euforikus vitorlázás hazai pályán, a Visegrádi-hegység barátságos völgyeiben és kanyargó gerincein.

“#079 UTH Szentendre Trail | 2019.06.09.” bővebben

#078 KTF Trail | 2019.05.26.

Családias verseny a Tétényi-fennsíkon

Tudjátok, hogy hány természetvédelmi terület van Budapest közigazgatási határain belül? Negyvenkettő. És ebből hányban jártatok? És abból, ahányban jártatok, hányban futottatok? A negyvenkét természetvédelmi terület egyik legszebbje és legkülönlegesebbje a ritkán járt Tétényi-fennsík, ez a csodálatos, gyepes mészkőplató a főváros délnyugati részén. Itt van minden évben a KTF, azaz Kamaraerdő és Tétényi-fennsík Trail, a természetmániás futófotós, Erdei András, vagy ahogy mindenki ismeri, Donrazzino barátságos, családiasan meghitt versenye.

“#078 KTF Trail | 2019.05.26.” bővebben