#201 Mátrabérc Trail | 2020.10.10.

A Tökéletes Taktika, avagy hogyan ne fussunk egy futóversenyen

Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
(Guillaume Apollinaire: Kikericsek)

Lehet-e 42 kilométer futás és 180 kilométer bringázás után egy héttel 54 kilométert futni 2800 szinttel? Természetesen lehet, bár nekem eszembe sem jutott kipróbálni. Az idei Mátrabérc Trailre azért jöttem, hogy feledjem és feledtessem a tavalyi szívást, ám az már jóval a rajt előtt tök világos volt, hogy itten futás nem lesz. Inkább speedhikingnak nevezném a produkciómat, ha annak sem lett volna lassú. Itt eleve pusztán a szintidőn belüli teljesítés volt a cél, szerencsére a szintidő olyan nagyvonalú, hogy lényegében gyalogos tempóban le lehet tolni az egészet.

“#201 Mátrabérc Trail | 2020.10.10.” bővebben

#137 Nyúlcipőbolt Budai Trail | 2019.12.15.

Össznépi pajtizás

Csak az erdő hosszú,
Mert én futnék, tűrnék.
Hogy hajráz a hajrá,
Hogy búg az a kürt még.
(…)
És hosszu az erdő,
Csak kifutni tudnék,
Óh, csak már kijutnék
S be hosszu az út még.”
(Ady Endre: Hosszú az erdő)

Az az egyik legviccesebb abban, hogyha már másfél éve fut az ember, hogy szép lassan elkezdenek szaporodni azok a versenyek, amelyekre visszatér. Még azokra is gyermeki örömmel nevez újra, amelyeken kegyetlen senyvedés volt végigmenni, mint mondjuk a Mátrabércen – mert hát a remény a terepfutó legnagyobb motivátora. Legközelebb biztos jobb lesz, mondja a terepfutó, mert többet edzek, jobban frissítek, okosabban taktikázok… aztán persze nyilván nem, de ettől még újra nevez. És a nagy örömfutós, felszabadult, természetben vitorlázós versenyekre meg hogyne nevezne a meghirdetés első napján? De azért a legjobb mégiscsak a VIP-hely, amellyel ebben az esetben a Terepfutás.hu megtisztelt.

“#137 Nyúlcipőbolt Budai Trail | 2019.12.15.” bővebben

#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.

Háziverseny házihegyekben

e forró és nedves ragyogásban
levedlik rólunk az ember magánya
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sürűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik
(Szabó Lőrinc: Reggel)

Nem jutott volna eszembe ez a Szabó Lőrinc-idézet, rögtön az első, 22 éves korában megjelent Föld, erdő, Isten című kötetéből, ha az első Lipót-Trail nem a pasaréti Szabó Lőrinc iskolából indul. De a verseny onnan indult, és nekem eszembe jutott, hogy fiatal koromban mennyire szerettem ezt a kötetet, amely a mai napig a magyar természetlíra egyik legszebb, bár modoros görög-imádatában, és mesterkélt panteizmusában kissé álságos alkotása. Egy családias verseny, az első Lipót-Trail, és a váratlan, ragyogó napsütésben kilométereken keresztül ezt mantrázza az ember, ahogy az unalomig járt, ismerős ösvényeken fut, harminc kilométert keresztül-kasul „itt a mi házi hegyeinkben, a »budaiban«”, ahogy a szervezők is írják a honlapon.

“#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.” bővebben

#130 AlpinTrail KÉK

Egy technikás instant trail első teljesítése

Itt az elmúlt héten elindított új instant trail, az AlpinTrail, amely nem is egy trail, hanem rögtön négy. Annyira friss, hogy nem kis büszkeségemre a „kékre színkódolt” 29 kilométeres középtáv első teljesítője lehettem. A Budai-hegység egyik legbombább útvonala Nagykovácsitól a Remete-hegyen, a Hárs-hegyen, a Mátyás-hegyen át az egykori Goldberger textilgyárig, ahol nemcsak a névadó Alpinrun sportbolt, hanem a Spider mászóterem is van. És itt nyílt meg nemrég a GODOT Kortárs Művészeti Intézet, ahol még pár napig egy, a rászorulóknak főző és ételt osztó Heti Betevőt támogató kiállítást-árverési anyagot is meg lehet nézni, egyszóval komplex sport- és kultúrprogram, társadalmi felelősségvállalással!

“#130 AlpinTrail KÉK” bővebben

#127 Mókus Kör

Új instant trail a Budai-hegységben

Tulajdonképpen ezt az egészet már lehetetlen követni. Kicsit úgy érzem, magam, mint amikor a szüleimmel először szédültem be a szép emlékű Shopping City Südbe (most utánanéztem, és megvan még, hihetetlen!), és csak kapkodtam a fejem a nyugati kapitalisták ezer csillámló trükkjén. Hát most is ilyesmi van terepfutás- és instant trail-fronton, mire az ember észbe kap, hogy megnyílt a Villámkör, a Turul Trail vagy az Írott Kör, már itt is a következő: jelen esetben a Mókus Kör. Nincs annyi hétvége, nincs az az edzésterv, nincs az a time management, amelybe beférne ennyi új középtávú 20-30 kilométeres futás. Főleg úgy, hogy még a régebbiekkel (érted, régebbiek, tehát három hónapnál idősebbek) is adós vagyok, tulajdonképpen a Bükkös Kört sem sikerült teljesíteni, és csak vágyakozom, hogy egyszer majd lesz időm egy Bükk 900-ra vagy Vérkörre. A Mókus Kört is csak úgy sikerült bezsúfolni sűrű életembe, hogy reggel nyolcig be kellett fejeznem – de hát épp ez mutatja az instant traileknek a klasszikus versenyekkel szembeni óriási előnyét: akkor indulsz, amikor akarsz, meg persze amikor belefér.

“#127 Mókus Kör” bővebben

#117 Budai kilátások 20

Barátságos félmaraton Budán

Az instant túrák általam már januárban megjósolt elképesztő terjedése magával hozott egy érdekes technológiai jelenséget: az igényt arra, hogy minél egyszerűbben létre lehessen hozni instant trailt. Akkor még, a frissen indult Rókás Kör kapcsán azt írtam, hogy „szinte minimális programozási ismerettel össze lehet ütni az alapokat”, de az tény volt, hogy azért minimális programozási ismeret kellett ehhez. Akkor még tesztfázisban volt, azóta viszont ereje teljében elindult az egyik legizgalmasabb kezdeményezés, a GeoGo, amely – meggyőződésem – alapjaiban fogja felforgatni a hazai természetjárást és terepfutást.

“#117 Budai kilátások 20” bővebben

#108 Rókás kör #002

Visszatérés a futó szintindőért, Suunto órateszttel

Ahogy gyűlnek a kilométerek, úgy gyűlnek az adósságok. Szaporodnak az instant trailek Budapest környékén, ahogy még az év elején megjósoltam, és azt a jóslatot éppen egy Rókás kör-próbálkozás beszámolójában tettem meg. A kör indulásakor, még januárban én voltam az első sikeres teljesítő (előttem indult és beért ugyan egy túrázó társaság, de kifutottak a szintidőből), de akkor a mostoha viszonyok, a lábszárközépig érő hó, meg a lefagyott ösvények csak teljesítménytúrázó szintidőt engedtek. Azért a januári teszt-teljesítésért kaptam három – máig fel nem használt – indulási kreditet. Hónapok óta tartoztam már magamnak a futó szintidő (29 kilométer, 03:33:00) teljesítésével, nosza, egy hirtelen ötlettől vezérelt gyors nevezés után már ott is álltam hajnali ötkor a vaksötét éjszakában a Róka-hegyi kőfejtő peremén.

“#108 Rókás kör #002” bővebben

Garmin WTF Szentendre újratöltve

Rendhagyó közösségi futás – jókora nyomorban

Eredetileg minden olyan szépen el volt tervezve. A bokaficamom után a harmadik hétre már szépen beiktathatónak láttam egy komolyabb terepes futkározást, és hát pont szembejött ez a nagyon nagy jófejségnek tűnő esemény: a Garmin WTF Szentendre újratöltve, ez a rendhagyónak meghirdetett közösségi futás. Hogy miért rendhagyó? Mert maga a futás célja rendhagyó. Nemrég volt ugyanis a Garmin WTF Szentendre elnevezésű, remek koncepciójú futóverseny, amiről megmaradt pár érem, és a szervezők, a RUNaway csapata azt találta ki, hogy egy közösségi futás keretében szórja ki a kredencben maradt érmeket. Közösségi futás? Ingyen érem? Alap, hogy ott a helyem, ha már az eredeti versenyen már nem tudtam részt venni, mert oly közel volt a már betervezett Bükkös Kör próbálkozásomhoz. Persze, amikor jelenkeztem, még nem tudtam, hogy a futás előtti éjjel még a biztonság kedvéért le kell szaladnom egy félmaratont egy végigdolgozott éjszaka közben. Nem csoda, hogy úgy húztam a belemet, mint még soha életemben.

“Garmin WTF Szentendre újratöltve” bővebben

#081 Bükkös kör kísérlet

Gyászfutás

Régóta tartoztam már magamnak – és nemcsak magamnak – ezzel a futással és ezzel a poszttal. Az átlagosnál személyesebb lesz, de mint első futásom után leírtam, számomra ez az egész futkározás nem annyira sport, mint inkább a terápia egy váratlanul olcsó formája, és sajnos most is a terápia lesz hangsúlyosabb. Az a bizonyos első futás egy évvel ezelőtt a nyári napfordulót megelőző napra esett, és bizony itt volt már az ideje, hogy nagyjából összerakjam a fejemben, hogy mit is sikerült elérni, hová is sikerült eljutni egy év alatt, szó szerint a semmiből.

AZ ELSŐ FUTÁS UTÁN PONT EGY ÉVVEL, az idei nyári napforduló napján volt az édesanyám temetése. Különböző okok miatt, melyeket összefoglalóan életnek nevezünk, egyszerűen nem sikerült illőn, méltón és általam is feldolgozható módon meggyászolnom őt. Igazából a halála utáni hetekben nem tudtam már hova bújni az összefoglalóan életnek nevezett különböző okok elől – ezért lett aztán az, hogy kitaláltam, hogy egy ultrába fogok menekülni. A nagy, magányos futások mindig segítenek: repülsz, pörögsz, űrhajózol befelé, mint egy Lem-kisregényben vagy egy Kubrick-filmben. Minél nagyobb a baj, annál messzebb futunk előle – igen, egy terepultra biztosan segít, hogy egy kicsit kitakarítsam elmém kusza káoszát, méltón elbúcsúzzak halott édesanyámtól egy egykor együtt sokat járt tájon, és nagyjából összerakjam, mit is jelentett nekem az elmúlt egy év, a nyers adatokon, a lefutott ezernégyszáz kilométeren és negyvenötezer méter szintemelkedésen túl. Persze mint minden szép nagy utópia, ez is megomlott egy béna, kicsinyes véletlen, egy rajtaütésszerű bokaficam miatt, de a tanulságot azért sikerült levonni. Bükkös kör kísérlet, 46 kilométernél belebukva.

“#081 Bükkös kör kísérlet” bővebben

#079 UTH Szentendre Trail | 2019.06.09.

Pünkösdi királyság

Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.
(Kosztolányi Dezső: Pünkösd)

Szentendre a magyar Chamonix – nagyjából ez járt a fejemben, amikor átvágtam a főtéren és rákanyarodtam a célba vezető kordonokra. Barátságos kisváros, hangulatos, szűk utcák, csak éppen a Bossons-gleccser, az Aiguille Verte vagy a Brévent helyett a Nagy-Csikóvár, a Vöröskő vagy a Kő-hegy kandikál be a szűk utcákba. Négyezresek helyett négyszázasok, de ahogy a Terepfutas.hu önkéntesek szívből jövő, lelkes ovációja átragad a szuvenírvadász japán és holland turistákra, a Fő téren átfutva az ember a Világ Legnagyobb Sportolójának érzi magát. Még akkor is, ha a nem a tényleg súlyos ultrán vagy a Szentlászló Trailen, hanem a viszonylag rövid Szentendre Trailen indult, és nem a dobogóért, hanem a szintidővel küzdött. Nagyon ravasz szervezői trükk ez a tapsviharos befutó a kirakatváros közepén: akkora érzelmi löketet ad, hogy emocionális impulzusvásárlóként azonnal fizetném a jövő évi verseny nevezési díját. Ami meg a befutó előtt történt: 54 kilométer euforikus vitorlázás hazai pályán, a Visegrádi-hegység barátságos völgyeiben és kanyargó gerincein.

“#079 UTH Szentendre Trail | 2019.06.09.” bővebben