#078 KTF Trail | 2019.05.26.

Családias verseny a Tétényi-fennsíkon

Tudjátok, hogy hány természetvédelmi terület van Budapest közigazgatási határain belül? Negyvenkettő. És ebből hányban jártatok? És abból, ahányban jártatok, hányban futottatok? A negyvenkét természetvédelmi terület egyik legszebbje és legkülönlegesebbje a ritkán járt Tétényi-fennsík, ez a csodálatos, gyepes mészkőplató a főváros délnyugati részén. Itt van minden évben a KTF, azaz Kamaraerdő és Tétényi-fennsík Trail, a természetmániás futófotós, Erdei András, vagy ahogy mindenki ismeri, Donrazzino barátságos, családiasan meghitt versenye.

“#078 KTF Trail | 2019.05.26.” bővebben

#058 Panoráma kör

Caligológiai alapvetés

Tudjátok, mi a legbiztosabb jele annak, hogy valakit magába szippant egy „hobbi”, még inkább egy szenvedély? Az, hogy egy idő után már nem a szenvedéllyel kezd foglalkozni, hanem a szenvedély űzéséhez elengedhetetlen, a szenvedélyt megtestesítő kütyükkel. Amikor a főzés volt a hobbim, éltem-haltam a brutális japánacél séfkésekért. Amikor bridzseztem, majd’ megőrültem a kézműves-tervezésű, egyedi gyártású paklikért. A mászásról meg a sítúrázásról ne is beszéljünk, ha van két sportág, ahol el lehet merülni a különböző kicsi, viszont nehéz, anyaggal teli, ennek megfelelően méregdrága kis baszok világában, hát az a kettő biztosan az. Mondjuk ott legalább az a mentséged, hogy miért tapsolsz el valami apró fémizére egy magyarországi átlagkeresetet, hogy az életed függ tőle. Most meg… most meg a cipők, mintha én lennék Solis asszony a Desperate Housewives-ból. Hosszú poszt lesz, bő lére eresztett caligológiai értekezés arról, hogy szerintem nagyjából milyen lehet egy jó futócipő. Az egész csak arról jutott eszembe, hogy pár nap múlva lesz a Runners’ World magazin közösségi edzéssel egybekötött Hoka cipőtesztje, és hát kell valami elméleti alapvetés, hogy ne menjek felkészületlenül. Aki unja az ilyesmit, és csak a Hokára kíváncsi, ezt a posztot be is csukhatja, aztán pár nap múlva megtudhatja, hogy mi a stájsz magával a cipővel.

“#058 Panoráma kör” bővebben

#054 Panoráma kör

David Laney edzései

Az elszenvedélyesedés egyik legbiztosabb jele nem az, hogy az ember egyre több időt pazarol el frissen választott hobbijára, ó nem! Sok időt bármire el lehet tapsolni, ebből még nem következik az, hogy amivel sokat foglalkozunk, az a szenvedélyünk is. Az árulkodó jel nem más, mint az, hogy elkezdünk szakirodalmat olvasni. Szakirodalom alatt tényleg szakirodalomra gondolok. Tehát nem kis színes, felszínesen pszichologizáló érdekességekre könnyed magazinokban, hanem komoly terepfutó arcok végtelen elemzéseire edzésmódszerekről, frissítésről, regenerációról és egy csomó olyan témáról, amely „kívülálló” – mert bizony, ebben a stádiumban már felosztható a világ kívülállókra és ránk, beavatottakra – számára tök érdektelen.

“#054 Panoráma kör” bővebben

#049 Panoráma kör

Bele a tavaszba

Van az a pillanat, a természetjárók azonnal megérzik, amikor lehet tudni, hogy itt a tavasz. Bonyolult ez, mert igazából nincs még itt, hiszen február van, marha hidegek a hajnalok, nem sokal melegebbek a nappalok sem, fagyott sáron futok, még nem nyílik a hunyor, a hóvirág, még alig moccannak a madarak. De már moccannak, Panoráma-körös trappolásomba-lihegésembe egyre többször vegyül a sármány és a cinke jellegzetes éneke. És van egy pillanat, amikor a Föld úgy kering bele a tavaszba, úgy kezdenek dőlni a Nap sugarai, hogy egyik napról a másikra megtelik fénnyel az erdő. Ez már nem az a bágyadt, hosszú árnyékokat vető, deres pasztellt szóró téli napfény, hanem napéjegyenlőség ígérete. Igen, tudod, hogy visszafordíthatatlanul itt a tavasz. Eshet még persze a hó, lehetnek durva fagyok, kemény ködök, de ezt már nem lehet visszacsinálni: feltartóztathatatlanul közeleg.

“#049 Panoráma kör” bővebben

#048 Classic Balboa extended

A szürke ötven árnyalata

Ez megint egy olyasfajta verseny, pontosabban nem is verseny, hanem közösségi futás volt, amelyet ki kellett próbálni. Az első lehetséges alkalommal, hiszen tavaly ilyenkor még a fridzsiderhez is kúszva közlekedtem. A Balboa-kör régi, nagy, lassan tízéves terepfutó klasszikus: amilyen egyszerű, olyan elegáns és kézenfekvő. A Classic Balboa pedig egy, erre az útvonalra ültetett össznépi futóesemény – nincs nevezés, nevezési díj sincs, nincs érem, póló, csősál, rajtcsomag, meg ilyen marhaságok. Csak a futás van, csak a futók vannak, meg az együttlét felhőtlen öröme, meg persze a terep. Egy barátságos, az otthonosság érzetét adó, jól ismert, sokat futott pálya, a Fenyőgyöngyétől a Hárs-hegyen át a János-hegyig és vissza.

“#048 Classic Balboa extended” bővebben

#046 Téli Tihany trail | 2019.01.26.

Feher horau rea meneh futou utu rea

Minthogy némely halandók elméjükben többnyire elgyöngülve akár lustaság folytán akár vétkes hanyagságból, s igen gyakran a világi dolgoknak hamarosan múló gondjai miatt is tudatlanul, mert nem emlékeztek rá, könnyelműen a feledésnek adták át, amit láttak és hallottak, ezért a tudósok, bölcselők s atyáink igen sokan tanácskozással, okossággal és iparkodásukkal rájöttek, hogy amit az emberi nem fiai helyesen elhatároztak, azt a mindig szorgalmas írnokok keze által betűk emlékezetére bízzák, nehogy annak avultsága folytán nyoma se maradjon a későbbi kor utódaiban.

Ez a cirkalmas körmondat nem másból származik, mint az első nagyjából összefüggő magyar nyelvemléket is tartalmazó tihanyi alapítólevélből. Igen, a híres Feheruuaru rea meneh hodu utu rea, azaz a Fehérvárra menő hadi útra. Nos, ezer évvel később, az év első versenyén, ezen a felejthetetlen Téli Tihany trailen nyugodtan elmondhattuk, hogy feher horau rea meneh futou utu rea. Fehér hóra rámenő futó útra. El kell mondjam, hogy ez a kezdőmondathoz hasonló, gondos cirkalmassággal indázó, a félsziget összes, elképesztő természeti látványosságát egy trackre fűző útvonal teljességgel lenyűgözött. Barátságos, meghitt verseny, fantasztikus terepen, rövid futókarrierem egyik legjobbja. És még egy Salming-cipőtesztbe is beleszaladtam, ami egészen új dimenziókat nyitott meg terepfutás-ügyben, de erről majd később. Most ugye az a lényeg, hogy „a mindig szorgalmas írnokok által betűk emlékezetére” legyen bízva ez a remek verseny.

“#046 Téli Tihany trail | 2019.01.26.” bővebben

#045 Ötvenhatos emlékkör

Forradalmi futás

Igazából csak az orvoshoz akartam elfutni a gyerekeknek igazolásért, de tök véletlenül egy szép budai 56-os emlékkör lett belőle. Belefért Nagy Imre háza, a Bibó István park, a Berkenye utca 4. (itt lakott Bibó), a Mansfeld Péter park, a Gül Baba utca (itt lakik Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója, mellesleg az 56-os Intézet kivégzője), a gyorskocsi utcai börtön (itt végezték ki Nagy Imrét), a Bem József tér (itt volt az első nagy tüntetés). A képekre még ráfért a Parlament, ahonnan Bibót elvitték az oroszok, meg ami mögül most elvitték a Nagy Imre szobrot. És a Hűvösvölgy hogy jön ide? Köztudott, hogy „a Hűvösvölgy szép, ha napos, / oda jár az ötvenhatos”.

“#045 Ötvenhatos emlékkör” bővebben

#043 Panoráma kör

A tükörjég örömei

A sok dolog között az egyik legjobb dolog a terepfutásban, hogy nincs két egyforma futás. Hiába azonos az útvonal, a táj mindig más arcát mutatja, és mindig mással lep meg. És most alaposan meglepett. Pedig csak kedves, háziasított Panoráma körömre mentem, amely gyilkos tükörjéggel fogadott. 

“#043 Panoráma kör” bővebben

#041 Panoráma-kör

Az első szűzhavazás

Kirándulóként a szűzhavazás a világ legjobb dolga. Sítúrázóként a szűzhavazás a világ legjobb dolga. Szűzhóban futni pedig… nos, most megtapasztalhattam, hogy a világ legjobb dolga.

“#041 Panoráma-kör” bővebben

#039 Panoráma-kör

Újévi szívás

Az új év első futása. Ennek, ahogy látom, van valami kultikusan misztikus jelentősége a futók körében. Még a legnagyobb nemzetközi királyok is áhítatos és rém motiválónak szánt posztokban osztják euforikus élményeiket. Számomra annál is jelentőségtelibb, mivel fél év futás után annyit mondhatok, hogy ez volt az első „új év első futása”, hiszen tavaly ilyenkor még egyáltalán nem is futottam, hanem rettegve vártam a szikét. Végső soron elmondhatom, hogy „az új év első futása” irgalmatlan szívásba torkollott, vaksötétben botorkálással, bokáig jeges pocsolyában gázolással, ködben tévelygéssel. Pedig csak egy Panoráma-körre mentem.

“#039 Panoráma-kör” bővebben