Garmin WTF Szentendre újratöltve

Rendhagyó közösségi futás – jókora nyomorban

Eredetileg minden olyan szépen el volt tervezve. A bokaficamom után a harmadik hétre már szépen beiktathatónak láttam egy komolyabb terepes futkározást, és hát pont szembejött ez a nagyon nagy jófejségnek tűnő esemény: a Garmin WTF Szentendre újratöltve, ez a rendhagyónak meghirdetett közösségi futás. Hogy miért rendhagyó? Mert maga a futás célja rendhagyó. Nemrég volt ugyanis a Garmin WTF Szentendre elnevezésű, remek koncepciójú futóverseny, amiről megmaradt pár érem, és a szervezők, a RUNaway csapata azt találta ki, hogy egy közösségi futás keretében szórja ki a kredencben maradt érmeket. Közösségi futás? Ingyen érem? Alap, hogy ott a helyem, ha már az eredeti versenyen már nem tudtam részt venni, mert oly közel volt a már betervezett Bükkös Kör próbálkozásomhoz. Persze, amikor jelenkeztem, még nem tudtam, hogy a futás előtti éjjel még a biztonság kedvéért le kell szaladnom egy félmaratont egy végigdolgozott éjszaka közben. Nem csoda, hogy úgy húztam a belemet, mint még soha életemben.

“Garmin WTF Szentendre újratöltve” bővebben

#086 SUHANJ! 6

Körözés a napkeltében

Gonna be some sweet sounds, coming down on the nightshift
(Commodores: Nightshift)

Az idő múlásával egy ilyen vallomásos futóblog óhatatlanul telítődik olyan magánéleti részletekkel, melyeknek viszonylag kevés közük van a futáshoz, viszont nagyon nehéz megérteni nélkülük, hogy miért is futok, vagy azt, hogy hogyan futok. Anyám halála, dunaújvárosi karácsonyozás, vagy akár mélyen szubjektív természetélményem – mind-mind ilyen magánügy. Eddig például sosem írtam a gyerekeimről vagy a munkámról, mert igazából nem érintették funó-énemet. Na, ez most megváltozott, ugyanis erre a versenyre, erre a hatórás SUHANJ! 6-ra sosem jutott volna eszembe nevezni, ha nincs a munkahelyem. De van a munkahelyem, én pedig különböző események követhetetlen összjátékának eredményeként egy végigdolgozott, és emelett végigfutott éjszaka után ott találtam magam a szigetmonostor-horányi gáton egy júliusi reggelen, amint szpíkerként egy megafonnal saját magamat konferálom fel a hatfős csapatok kategóriájában a dobogó harmadik fokára. Kevés szürreálisabb élményem volt az utóbbi időben.

“#086 SUHANJ! 6” bővebben