Alig három hete futottam a RUNapest csapat vidám városi instantját, az Agaras kört, és máris itt van az újabb. A RUNapest Nyuszis kör XTRA tulajdonképpen a rég meglévő (és általam szintén futott) rövid budapesti futókör sajátosan felturbózott változata. Tizenöt kilométer Budapesten, de nem a sebességre, hanem a városnézős élményre hajtva. Ez egy olyan instant kör ugyanis, amelynek teljesítését bizonyos pontokon megállíthatod, nézelődhetsz, fotózhatsz, aztán újraindítod és futsz tovább. A maga módján zseniális, imádnivaló kezdeményezés, és ne legyenek kétségeid: az egész annyira szép, hogy szükséged is lesz erre a teljesítés-megállítós feature-re.
Nézelődsz vagy futsz
Mert a RUNapest Nyuszis kör XTRA tényleg egy szuperül feljavított változata a klasszikusnak. Pont olyan, amilyennek a magamfajta, terepmániás a városi futásokat szereti. Sok szint, különleges helyszínek, pazar kilátások, kis természet, jól kitalált track. Sejtettem, hogy nem fogom gyorsan futni, és előérzetem be is igazolódott. Mondjuk ahhoz lusta voltam, hogy a csekkpontokon megállítsam a teljesítést, így aztán majdnem két óra lett a bruttó idő erre a 15 kilométerre. Viszont minden másodperce sokszorosan megérte.
Ha valamikor érdemes futni ezt a kört, akkor ez az április közepi-végi időpont. Amikor láttam, hogy az útvonal végigmegy Vár délnyugati mellvédjén, azaz a Tóth Árpád sétányon, akkor egy pillanat alatt nyilvánvaló volt, hogy mikor kell ezt a tracket futni: áprilisban, lehetőleg késő délután.
Az április a Tóth Árpád sétány különlegessége, a csodás díszcseresznye-fasor miatt fontos. Ilyenkor van a Sakura, a „cseresznyevirág-ünnep”, ez az egyedülálló szépségű, tűnékeny esemény. Ha valaki azt gondolná, hogy ez valami spirituális, keleti, treehugger humbug, annak ajánlom figyelmébe mondjuk az áprilisi Mátrabérceket – azokban is az egyik legszebb dolgok egyike az erdőben elszórt vadcseresznyék fehér felhőfoltjainak sokasága.
A délután pedig azért fontos, mert ilyenkor a legszebbek a fények itt, ezen a gyönyörű mellvéden, szemben a budapesti terepfutó megszokott helyeivel, a Hárs-hegyel, a János-heggyel, a Szépjuhásznéval, a Hármashatár-heggyel.
A kibaszottszép város
Lehet, hogy túllelkesedem, de még tart a futós endorfinmámor: itt nem lehet futni, csak álmélkodni, csodálkozni, ámuldozni – kibaszott szép ez a város. Majdnem olyan, mint egy rendes város, amiben élni is lehet. Az egész Nyuszis XTRA voltakéép olyan így ebben az áprilisi bombaidőben, mint egy hatalmas szex. Mielőtt az ember felérne a virágzó cseresznyefasor totális mámorába, még végigmegy a Gül Baba utca macskaköves emelkedőjének előjátékán, aztán a Halászbástya hasonlóan emelkedő grádicsain…
Onnatól meg tényleg csak ilyen képeslap-szerű látványokon keresztül vezet a Nyuszis XTRA. Az egész kör arra bizonyíték, hogy egy rohadt jó városban élünk, amelyben minden lépés egy élmény egy instant körön.
Budapesti alkony
Később kicsit módosítottam az útvonalon. Az eredeti track valahogy úgy furcsán kerülgeti a Gellérthegyen a lényeget – a Filozófusok kertje után a kilátónál kell csekkolni, de az érdekes részek helyett valahol hátul kerüli meg a Citadellát. Az én verzióm a keletre meredeken leszakadó letörésben vezető, élesen bevágó szintúton vezet. Ott készült a fejlécfotó is, ezzel az egyedi, utánozhatatlan budapesti panorámával.
Aztán jön a lerobogás a Szabadság hídhoz, majd a pesti rakpart különleges alkonyi varázslata. Pár hete, az Agaras kör leírásánál már eleget áradoztam erről… most majdnem pontosan ugyanakkor értem oda, de persze a Nap már jóval odébb ment le.
A fotósok ezt „blue hour”-nak, kék órának nevezik, kultikus imádattal övezve – ilyenkor különleges fények irizálnak az égbolton, mindent sajátos hangulatba csomagolva. Budapest is különleges lesz ilyenkor, a szerelmespárok örök sziluettbe merevedve adják át magukat a pillanat örökkévalóságának…
…és az esti pesti futók is belerögzülnek az alkony melnakóliájába.
Ilyen a RUNapest Nyuszis kör XTRA – tizenöt kilométer, nagyjából másfél órányi városnézős varázslat az Újlipótvárostól a Rózsadombon és a Várnegyeden át a Gellérthegyig és a Belvárosig. Az egészet uralja a Duna fémesen csillogó szalagja, és ilyenkor áprilisban a cseresznyevirágzás, a Sakura egyedi bája. Hiába tartom magam alapvetően terepfutónak, hiába a természettel való egyesülés, a kiazmus örök vágya bennem… hatalmas élmény egy ilyen városi futás.
