Virtuális BSZM

Érmet hozott a posta. Alapvetően nem vagyok egy nagy érmekkel dicsekedős fajta, de erre most kifejezetten büszke vagyok, még akkor is, ha kicsit trükkösen jutottam hozzá. Mert a BSZM, azaz a Balaton Szupermaraton eredetileg elég komoly próbatétel, amelynek lényege, hogy négy nap alatt, négy etapban kell körbefutni a Balatont. Nagyjából kétszáz kilométer, átlagosan tehát 50 kilométer négy egymást követő napon. Nos, a járvány miatt ezt a versenyt alakították át, egyfajta „virtuális” kihívássá. Az eredeti táv és a négy etap kötelezettsége megmaradt, viszont az útvonalat szabadon lehetett választani, és ami a legnagyobb könnyebséget jelentette: a négy futást két hét alatt kellett teljesíteni.

Na de mi az a Virtuális BSZM?

Én sose voltam valami nagy BSI-rajongó, ezek a monstre városi tömegversenyek sosem érdekeltek, egyetlen versenyükön indultam, az Intersport terepfutáson, és akkor meg is fogadtam, hogy ilyenen soha többet. A Virtuális BSZM nem-virtuális eredetijével, a Balaton Szupermaratonnal szemeztem ugyan, de viszonylag hamar beláttam, hogy a képességeim ehhez elég szerények. Négy napon át napi ötvenet beletenni a lábaimba – ehhez én kevés vagyok.

Na de a járvány miatt elmaradt a verseny, lett helyette virtuális futás. Ennek az volt a lényege, hogy az eredeti távot, tehát 196 kilométert bárhol le lehetett futni, és nem is kellett négy egymást követő napon, hanem egy kéthetes időszak során.

Nohát, két hét alatt azért már csak megy a négyszer ötven kilométer, gondoltam. Főleg úgy, hogy amikor megláttam a Virtuális BSZM kihívását, a négyből kettő már meg is volt: gyors egymásutánban letoltam a Mókus kört, némi kiegészítéssel, meg a Vérmókus kört, pedig akkor még mit sem tudtam a Virtuál BSZM-ről. Már túl is vagyok az egész felén, csak a következő hétbe kell belegyömöszölni valahogy két ultratávot, az meg nem tűnt lehetetlennek.

Úgyhogy villámgyorsan impulzusneveztem is a Virtuális BSZM-re, aztán leültem a GeoGo elé, hogy találjak két megfelelő instant túrát, amivel teljesíthetem a dolgot.

Lassabban, magasabbra

Akik rendszeresebben olvassák a blogomat, mint ahogy írom, azok tudják is, hogy viszonylag hamar meglett a két túra. Beletrafáltam az egyik legnehezebb hazai imstantba, a Mátrabérc eszelősségével vetekedő Pilisi Kő-körbe, aztán pár nappal később a Biatorbágy feletti csodás peremen futó dupla instantba, a Nyakas Kör/Kőről kőre a Biai-hegyekben kombójába.

Így aztán minden adott volt, hogy sikerrel teljesítsem a Virtuális BSZM-et. Négy futásból összesen 210,5 kilométer a Strava szerint, és mivel a teljesítést Stravával kellett igazolni, így aztán a BSI szerint is.

Fel is kerültem az eredménylistára, majdnem utolsóként. Ezzel kapcsolatban két nagy meglepődésem volt: az egyik, hogy egyáltalán van eredménylista, a másik pedig, hogy végső soron ilyen kevesen, összesen 42-en indultak az egyéniben. Így sikerült a nem túl combos 31:04:59-cel a férfiak között a harmincadik, a korcsomportomban a 12. helyet megcsípni.

Ami furcsa az eredménylistában, hogy alapvetően tök különböző útvonalakat, teljesítményeket hasonlít össze – elmesélésekből tudom, hogy sokan például tök komolyan vették az eredeti Szupermaraton kiírását, és négy egymást követő napon futottak, mások meg az eredeti útvonalon. De volt aki futópadon teljesített. Én például kizárólag terepen futottam, bele is zsúfoltam összesen kb. 6800 méter szintet a négy futásba.

Na mindegy, jó móka volt, nagyon örülök a teljesítésnek, az éremnek is örülök, bár kicsit levont az értékéből, hogy kiszakadt a postázáskor mellérakott Richtofit-termékminta, és ezért hát kibontáskor pont úgy nézett ki, mint valami szexuális fétistárgy közvetlenül aktus után.