#261 Szénás kör félkör

A megunhatatlan Nagy-Szénás

A szokásos kilátás a Nagy-Szénásról

Életem első instant trailje, több mint két és fél éve a Szénás kör volt. Akkor még viszonylag friss feature volt ez a Budai-hegyekben, annak idején mi voltunk a négyszázhuszonvalahányadik teljesítők. Ahhoz képest, hogy ma már jóval több mint hatezren indultak valamelyik távon, egész early adopterek voltunk. Érdekes, hogy aztán a szép kezdésből nem lett hagyomány – szégyen, de azóta sem tértem vissza a Szénás körre, se rövidre, se hosszúra. Pedig azóta is rengeteget futkározok és kirándulok erre, de azóta is csak egyetlen bronz érmecske árválkodik az almárium mélyén. (A Szénás körön ugyanis egy táv első teljesítésére bronz-, a másodikra ezüst-, a harmadikra aranyérmet adnak.) De most változott a helyzet: elindult a Szénás kör félkör, ez a rövidke, alig 16 kilométeres, gyorsan futható Szénások-eszencia, ráadásul a világ legszebb érmével! Muszáj volt kipróbálni.

A Nagy-Szénás varázsa

Ha van valami, ami nagyon a szívemhez nőtt az utóbbi három évben, amióta terepfutok, az a Nagy-Szénás. Pontosabban: már korábban is a szívemhez volt nőve, rengeteget kirándultam erre, egyedül, csapatban, családdal, csajokkal… De amióta terepfutok, még jobban.

Dolomitos sziklagyep: a Nagy-Szénás
Dolomitos sziklagyep: a Nagy-Szénás

Nagyon nehéz megunni ezt a Nagykovácsi fölé magasodó dolomithomlokot, rajta az egyedülállóan szép dolomitos sziklagyeppel. Nem véletlenül védte le a nemzeti park pár évvel ezelőtt, nem véletlenül Natura 2000 terület. A formakincs, a növényzet, ezek a csodálatos, kakukkfűillatú rétek, a páratlan körpanoráma, délen a Nagy-Kopasz tömjének messze elnyúló sziluettjével, északon a Pilis és a Visegrádi-hegység cakkozott körvonalával… Tényleg megunhatatlan.

És a Szénás kör kiskör is a legjobb pillanatban indult. Talán nincs szebb pillanata ennek az útvonalnak, mint ez a szikrázó május végi időszak, amikor még nem parázslik ki a napégette sziklagyep, hanem teljes pompájában, őrjöngve virágzik. Ilyenkor összetorlódnak a környék legszebb, legjellegzetesebb virágai: fenn, a csúcs alatt magyar szekfű ölelkezik napvirággal, közülük a zsályák jellegzetes lila fürtjei magasodnak elő.

Dolomitgyep
Dolomitgyep

Lejjebb, a meredek észak letöréseken még akad mutatóba a környék nagy  (pontosabban hát egészen apró) nevezetességéből, a pilisi lenből. Mi most nem futunk arra, hiszen alapvetően nem is szabad arra futni, ugyanis csak pár száz tő maradt ebből a különleges zárványfajból, amelynek jellegzetes, finom virágáról mintázták a Szénás kör stilizált, és a Félkör csodálatosan finom vonalú teljesítőérmét.

Éppen két hete voltam ott a gyerekekkel egy, a nemzeti park munkatársai által vezetett túrán, és életemben először sikerült virágzó pilisi lent fotóznom, ide is teszem:

Pilisi len
Pilisi len

A Szénás kör félkör

Na de vissza a futáshoz! A Félkör rajtja pont ott van, ahol az összes többi Szénás kör rajtja, tehát a művház ablakában. A teljesítés is pontosan ugyanúgy történik, QR-kódokat kell leolvasni. Az egyetlen különbség, hogy ez a rövidke útvonal tényleg a Szénások eszenciája, semmi sallang, semmi cicoma. Csak a lényeg.

Fel-le-fel-le, az egész track egyetlen viharos hullámzás. Gyors, bár a végére pusztítóvá váló felfutás a lehető legrövidebb úton, a Zsíros-hegyen át, a Nagy-Szénás mindig széljárta csúcsmezője, aztán egy vad, felszabadult lerohanás a Hosszú-árkon át az Antónia-árok bejáratáig. Onnan megint egy derék kaptató, majd újabb száguldás lefelé a Zsíros-hegy szuperül futható szerpentinjén, és mire észbe kapsz, már ott is vagy Solymáron, a célban.

Mivel az egészet – a Nagy-Szénáson kívül – a csodaszép éremért csináltuk, odabaktattunk a Mandula kávézóba. Legnagyobb meglepetésünkre a Szénás körök apukája, Perl Gergő személyesen fogadott minket – én az utóbbi időben ipari mennyiségben toltam az instantokat, de olyannal, hogy a trailgazda kijöjjön elém, nagyon ritkán találkozom már. Idén talán csak a Pálos kör, meg a Bodri kör volt kivétel.

De így legalább megtudhattunk mindent a helyi Ford autókereskedés áldásos szociológiai hatásairól a településre, csacsogtunk még egy keveset, és véget is ért aktuális kalandunk a Nagy-Szénáson. Megkaptuk jól megérdemelt érmünket, a hűtőmágnesként (!) is hasznosítható, finoman cizellált bronz pilisi lent, amely annyira koncepciózus, hogy még a szalagként szolgáló zsinór is lenfonatból készült.

Nagyszerű futás a Szénás kör félkör, próbáljátok ki ti is!

“#261 Szénás kör félkör” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük