#007 Panoráma-kör

Az első terepcipő

Árokba dőlt UAZ

Hat hét, hét futás, két fontos dolog. Az egyik: megtörtént felnőtt életem második versenynevezése, bár ez nem futóverseny, hanem a Budapest Urban Games úszószáma – egy laza Duna-átúszás. Persze eléggé polgári módon, csak itt, a belvárosban, a Szabadság-híd lábánál. Hirtelen jött az ötlet, bár már régóta tervezgettem valami ilyesmit. A másik: úgy látszik, kezd beütni a cucc, mármint ez a terepfutás nevű tudatmódosító, ugyanis minden józan meggondolás ellenére beruháztam egy valamelyest értelmezhető futócipőbe.

Persze a profik és tapasztaltak nyilván kiröhögnek ezzel a Salomon XA Lite-tal, felteszem, ez olyan a futócipők között, mintha valaki egy Canon EOS 200-zal villogna. De ahhoz képest, hogy úgy általában mennyi pénzt vagyok hajlandó elkölteni cipőre, sportszerre és hasonló luxus-csacskaságokra, és ahhoz képest, hogy másfél hónapja kacérkodok a terepfutással, még ez a nyomi kis Salomon is óriási fegyvertény. Hogy is mondják ezt? Belépőszint.

Új topán

Salomon, persze, látszik, hogy a sítúrázásból érkezem. Tulajdonképpen lövésem sincs a terepfutócipők világáról, annyit látok azért, hogy egy elég érett piacról beszélhetünk, abban az értelemben természetesen, hogy rohadt sok gyártó rohadt sok márkájának rohadt sok terméke van a bótban. Nyilván ahhoz fordul az ember, amit máshonnan ismer és amiben máshol megbízott. Nike? Túlárazott. Nem érdekel. Asics? Milyen géltalp, miféle marhaság ez? Hoka? Hát ezt meg honnan szalasztották? Miért így néz ki? De legfőképpen: miért ilyen rohadt drága? La Sportiva? Persze, nyilván, nem kérdés, hogy a világ legjobb bakancsait gyártják, de kell most nekem, hat futás után ez a varázslatosan kinéző, robusztus erőt sugárzó Ultra Raptor, ötven rugóért? Hát, bármennyire is La Sportiva-márkabuzi vagyok, nem kell. Majd, tíz-húsz terepmaratonnal a lábamban, az UTMB-re készülve visszatérhetünk a kérdésre. (Nyilván.) Salomon? Nos igen, azt hiszem, nem véletlen, hogy a piac harmadát a Salomon uralja, nagy választék, jó márka, a sítúrákon összenőttem (kiazmus, ugye!) a cuccal, én abszolút megbízom benne, és ha egy huszasért adnak egy távolról terepfutó-cipőre emlékeztető valamit, akkor nekem oké a deal.

Kicsit azért meglepett, hogy a garancialevél szerint 400 kilométer az ajánlott használat, hát ennyit akkor is fut az ember háromhavonta, ha csak kevéssé gondolja komolyan a dolgot, és azért negyedévente új cipő egy huszasért (leárazva!) elég húzós. Persze azóta felvilágosítottak sportmarketingben nálam jártasabbak, hogy inkább ezer az a négyszáz, de nekem, aki nagyjából tízévente vesz új bakancsot vagy mászócipőt, ez az évi egy futócipő sem a kifejezetten tartós kategória.

És hogy mik a tapasztalatok? Egyetlen Panoráma-körből nehéz komoly következtetéseket levonni, meg én aztán nem is értek annyira a dologhoz, hogy egáltalán bármilyen következtetést képes legyek levonni – mint amikor valaki életében először hall komolyzenét, és azzal szembesül, hogy véleményt kell mondania mondjuk a D-moll toccata és fúgáról. Hát mittudomén?! Ha az összes eddigi tapasztalatom hatvan kilométer szaladgálás volt minden futócipók legaljában, egy ötezer forintos Kalenji Run One-ban, akkor mihez viszonyítsam ezt a „belépőszintű” Salomont? Könnyű? Igen, hát persze, de én félkilós bakancsokhoz vagyok szokva, azokhoz képest minden könnyű. Puha? Egyáltalán nem érzem puhának, inkább keménynek a talpát, de honnan tudjam, hogy más futócipők milyenek? Kényelmes? Hát persze, hogy kényelmes, de manapság melyik cipő nem kényelmes mindössze tíz kilométer futás után? A kényelem az alap, ahogy látom, ezt mindenki megugorja, még a legendásan szar cipőket gyártó Merrell vagy az egyébként szuper, de cipőben nagyon béna The North Face is. Annyit azért látok, hogy ezt a nagyon túlgondolt Contagrip talpat pucolni igazi rabszolgamunka lesz, és hogy ez a nagyon selling pointként kínált Quicklace „cipőfűző-rendszer” (mert már a cipőfűzésnek is van „rendszere”, „a cipőfűzés forradalma”, „Vorsprung durch Schnürung”) semmivel sem jobb, mint a hagyományos fűzés, viszont jó eséllyel itt fog először elszakadni a cucc.

Ez az 1:09 meg aztán végépp nem kecsegtet nagy reményekkel, de persze az is igaz, hogy erről legkevésbé a cipő tehet.

Relive ‘Morning Run’

Olvass többet

“#007 Panoráma-kör” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük