#007 Panoráma-kör

Az első terepcipő

Hat hét, hét futás, két fontos dolog. Az egyik: megtörtént felnőtt életem második versenynevezése, bár ez nem futóverseny, hanem a Budapest Urban Games úszószáma – egy laza Duna-átúszás. Persze eléggé polgári módon, csak itt, a belvárosban, a Szabadság-híd lábánál. Hirtelen jött az ötlet, bár már régóta tervezgettem valami ilyesmit. A másik: úgy látszik, kezd beütni a cucc, mármint ez a terepfutás nevű tudatmódosító, ugyanis minden józan meggondolás ellenére beruháztam egy valamelyest értelmezhető futócipőbe.

“#007 Panoráma-kör” bővebben

#005 Margitsziget dupla

Életem első futóverseny-nevezése

Olyat csináltam, amilyet még soha életemben: a Margitszigeten futottam. Nem lesz ez gyakran, azt már most érzem. Igazából nem olyan nagy öröm rosszkedvű, vissza nem köszönő emberek között körözni egy tök sík rekortánon. Azt hiszem, ez a szigetkör alapvetően arra jó, hogy havonta-kéthavonta visszanézzen az ember, és ilyen szigorú fartlekekkel meg tempófutásokkal szívassa magát, hogy egzaktul felmérje, mennyit fejlődött adott idő alatt. Edzésnek, státusznak jó, de öröm nem lesz benne, az biztos.

“#005 Margitsziget dupla” bővebben

#004 Panoráma-kör dupla

Növeljünk távot

Mert negyedik futásra már ilyet is kell… Igazán kezd érdekes lenni, ahogy próbálgatom a határokat, ahogy találgatom, hogy meddig lehet elmenni. Persze minden hozzáférhető és megbízható forrás óvatosságra int, a fokozatosságra meg a hirtelen túlterhelés veszélyeire figyelmeztet. Annyit azért látok az előző három futásból, hogy a Panoráma-kör tizese távban igazán nem megterhelő – a tempón nyilván van mit javítani, hiszen az világos, hogy ezek az egy órán túl futott tizesek nem jeletenek komolyan vehető teljesítményt. De azért be kell látni, hogy egy márciusi sérvműtéttel meg az áprilisban abbahagyott dohányzással egyhamar nem jön el a hat perc alatt futott terepkilométerek ideje. A pulzusom  – bár nem mérem, de azért érzem, hogy – így is valahol az egekben. Tempót nem tudunk növelni, távot viszont igen, úgyhogy jöjjön egy Panoráma-kör dupla!

“#004 Panoráma-kör dupla” bővebben

#002 Panoráma-kör

Furcsa tapasztalat

Egy hét után újra elmerészkedtem a Panoráma-körre. Az elmúlt hét jobbára azzal telt, hogy megpróbáltam összerakni magam, elsősorban izomláz-ügyben. Tanulom a nyújtás trükkjeit, de egyelőre azt látom, hogy bármely más sporthoz képest ez a futkározás nagyon buta: elképesztően egy vágányon viszi az izmokat, tíz kilométer futás után úgy érzem magam, mint egy darab tűzifa.

“#002 Panoráma-kör” bővebben

#001 Panoráma-kör

Az első futás

Az első futás voltaképp véletlenül jött. Tizennyolc éves korom óta, tehát egész felnőttkoromban sohasem futottam két kilométernél többet. Fárasztó, unalmas és nem különösebben egészséges tevékenységnek tartom. A nagyvárosi tömegfutóversenyektől kiráz a hideg, a rajt-cél bömbölő butazenéitől a jófejkedő közös bemelegítéseken keresztül az elképesztően környezetszennyező műanyagpoharas frissítőpontokig és a város életét megbénító lezárásokig minden mozzanatuk végtelenül idegesít. A futás úgy él bennem, mint egy különlegesen buta mozgásforma, amelytől csak elmerevednek és megmacskásodnak az izmok, amely semmiféle örömet nem okoz, amelyből hiányzik a harmonikus és kreatív mozgás eufóriája, és az ismétlődő azonos terhelés felfalja az ízületeket. Jól indul, mi?

“#001 Panoráma-kör” bővebben