#023 Balboa próbálkozás

A jótékonyság járvány

Öt nap alatt sikerült elérni a kitűzött célt és összegyűjteni 150 ezer forintot a Bátor Tábornak. Egy héttel a kampány indulása után már több mint 200 ezer forintot adtak össze közeli és távoli ismerőseim, barátaim, kollégáim – és teljesen ismeretlenek is. Mielőtt nyilvánosan is megköszönöm (nekik négyszemközt vagy levélben már megtettem), gyorsan megosztom személyes történetemet és levonom a tanulságot: a jótékonyság járvány.

“#023 Balboa próbálkozás” bővebben

#018 Panorámafutás Zebegény | 2018.09.22.

Lazázás a Dunakanyarban

Életem tizennyolcadik futását egy keményen megtolt hétvégére időzítettem. Tegnap Szénás kör, ma egy zebegényi huszonöt – két nap alatt 56 kilométer. Kezd ez a futás nagyon durván beütni, és ami a legérdekesebb, a végső érzés nem a pusztulat vagy a minekez, hanem az igen jóleső, lelazult elégedettség. Terep helyett ezúttal aszfalt, szintek helyett békés síkfutás a Duna mellett, de csodás tájban, a változatosság gyönyörködtet. Ez volt a Panorámafutás Zebegény.

“#018 Panorámafutás Zebegény | 2018.09.22.” bővebben

#017 Szénás kör | 2018.09.21.

Először harminc fölött

Indulótársaimmal számtalanszor elhatároztuk már, hogy elmegyünk valami közös edzőfutásra a Panoráma trail előtt, de valahogy sosem sikerült összehozni. Hetek óta tervezzük ezt a Szénás körös próbafutást, hogy felmérjük, nagyjából mire is vagyunk képesek. Erre persze elsősorban nekem lett vona szükségem, hiszen nekem lesz ez életem első terepmaratonja. Futótársaim kipróbált szaladgálók, több csapat-Ultrabalatonnal, maratonnal, szarvasűzővel, meg ki tudja, miféle versenyekkel, több évtizedes futómúlttal. De igazából csak azért írom le, hogy hetek óta készülünk, hogy világosan kiderüljön: mi nem ám csak Tenczer Gábor frissen megjelent Index-cikkének hatására mentünk rá divatból! Mi már régóta a Szénás körben gondolkodunk, mert true, early adopter trailes arcok vagyunk, nem ám amolyan mainstream kései követők, de nem ám! Bizonyítékul annyit tudok felhozni, hogy már augusztus 17-én, alig több mint két hónappal a Szénás kör megnyitása után regisztráltam a futásra, sajnos csak egy hónappal később sikerült összehozni.

“#017 Szénás kör | 2018.09.21.” bővebben

#010 Panoráma-kör

Miért kiazmus?

Régóta tartozom a magyarázattal: miért is kiazmus? Miért ez a blog címe, mit jelent egyáltalán? Mi köze a terepfutáshoz és a természethez?

“#010 Panoráma-kör” bővebben

#009 Panoráma-kör

Elkap a gépszíj

Tulajdonképpen teljesen meghülyültem. Más magyarázatot nem tudok elképzelni arra, hogy nyolc, aránylag rövid távos „edzés” (azaz léha futkározás) után valami különös téboly hatása alatt, rajtaütésszerűen beneveztem a BUG 10K futására. Persze, a dolognak van valami minimális, immanens logikája, hiszen a Panoráma trailre kellenek úgymond „felkészítő versenyek”, ez meg pont ilyen: laza tíz kilométer, laza 300 m szint, nem kell utazni, úgy terep, hogy igazából nem terep, természet a város közepén… És még azt is elmondhatom, hogy szervesen kapcsolódik a múltkori posztban emlegetett úszáshoz. Egy nap alatt egy Duna-átúszás meg egy Gellérthegy 10K, ez pont a magamfajta kezdő, véramatőr pszeudo-sportemberhez illő, közepesen kispályás dolog.

“#009 Panoráma-kör” bővebben

#007 Panoráma-kör

Az első terepcipő

Hat hét, hét futás, két fontos dolog. Az egyik: megtörtént felnőtt életem második versenynevezése, bár ez nem futóverseny, hanem a Budapest Urban Games úszószáma – egy laza Duna-átúszás. Persze eléggé polgári módon, csak itt, a belvárosban, a Szabadság-híd lábánál. Hirtelen jött az ötlet, bár már régóta tervezgettem valami ilyesmit. A másik: úgy látszik, kezd beütni a cucc, mármint ez a terepfutás nevű tudatmódosító, ugyanis minden józan meggondolás ellenére beruháztam egy valamelyest értelmezhető futócipőbe.

“#007 Panoráma-kör” bővebben

#005 Margitsziget dupla

Életem első futóverseny-nevezése

Olyat csináltam, amilyet még soha életemben: a Margitszigeten futottam. Nem lesz ez gyakran, azt már most érzem. Igazából nem olyan nagy öröm rosszkedvű, vissza nem köszönő emberek között körözni egy tök sík rekortánon. Azt hiszem, ez a szigetkör alapvetően arra jó, hogy havonta-kéthavonta visszanézzen az ember, és ilyen szigorú fartlekekkel meg tempófutásokkal szívassa magát, hogy egzaktul felmérje, mennyit fejlődött adott idő alatt. Edzésnek, státusznak jó, de öröm nem lesz benne, az biztos.

“#005 Margitsziget dupla” bővebben

#004 Panoráma-kör dupla

Növeljünk távot

Mert negyedik futásra már ilyet is kell… Igazán kezd érdekes lenni, ahogy próbálgatom a határokat, ahogy találgatom, hogy meddig lehet elmenni. Persze minden hozzáférhető és megbízható forrás óvatosságra int, a fokozatosságra meg a hirtelen túlterhelés veszélyeire figyelmeztet. Annyit azért látok az előző három futásból, hogy a Panoráma-kör tizese távban igazán nem megterhelő – a tempón nyilván van mit javítani, hiszen az világos, hogy ezek az egy órán túl futott tizesek nem jeletenek komolyan vehető teljesítményt. De azért be kell látni, hogy egy márciusi sérvműtéttel meg az áprilisban abbahagyott dohányzással egyhamar nem jön el a hat perc alatt futott terepkilométerek ideje. A pulzusom  – bár nem mérem, de azért érzem, hogy – így is valahol az egekben. Tempót nem tudunk növelni, távot viszont igen, úgyhogy jöjjön egy Panoráma-kör dupla!

“#004 Panoráma-kör dupla” bővebben

#002 Panoráma-kör

Furcsa tapasztalat

Egy hét után újra elmerészkedtem a Panoráma-körre. Az elmúlt hét jobbára azzal telt, hogy megpróbáltam összerakni magam, elsősorban izomláz-ügyben. Tanulom a nyújtás trükkjeit, de egyelőre azt látom, hogy bármely más sporthoz képest ez a futkározás nagyon buta: elképesztően egy vágányon viszi az izmokat, tíz kilométer futás után úgy érzem magam, mint egy darab tűzifa.

“#002 Panoráma-kör” bővebben