#001 DNF

Az 56-os emlékfutás

Még én magam is azt hittem, hogy viccelek, amikor a múlt héten kitaláltam ezt az ötvenhatos forradalmi emlékfutást. Aztán úgy alakult, hogy pár napra ledöntött az influenza, egy métert se tudtam futni, és most, ezen a lázasan forgolódós estén visszatért az ötlet. Viszonylag gyorsan, még magam is meglepődtem, hogy mennyire gyorsan sikerült is összerakni A Forradalom Útját. Ötvenhat kilométer a 301-es parcellától a városligeti emlékműig és a Sztálin-szobor hűlt helyéig, amely harmincnégy budapesti ötvenhatos emlékpontot érint. A befutónál meg természetesen zeng az Egmont-nyitány!

“#001 DNF” bővebben

#034 Margitsziget dupla

Benne volt még a lábamban a hétvégén futott terepmaraton, és valahogy úgy voltam vele még kedden is, hogy menjen emelkedőre az, akinek három anyja van. Viszont az mégsem lehet, hogy ne fussak, vagy ha már terepre nem megyek, akkor csak úgy haszontalanul futkározzak össze-vissza. Mi lenne, ha felmérném, hol is tartok? Felmérni valamit meg úgy lehet, hogy ugyanazt csinálom, mint pár hónapja, és megnézzük a különbségeket. Nosza, irány a Margitsziget, ezen a kellemetlen november végi hajnalon!

“#034 Margitsziget dupla” bővebben

#005 Margitsziget dupla

Életem első futóverseny-nevezése

Olyat csináltam, amilyet még soha életemben: a Margitszigeten futottam. Nem lesz ez gyakran, azt már most érzem. Igazából nem olyan nagy öröm rosszkedvű, vissza nem köszönő emberek között körözni egy tök sík rekortánon. Azt hiszem, ez a szigetkör alapvetően arra jó, hogy havonta-kéthavonta visszanézzen az ember, és ilyen szigorú fartlekekkel meg tempófutásokkal szívassa magát, hogy egzaktul felmérje, mennyit fejlődött adott idő alatt. Edzésnek, státusznak jó, de öröm nem lesz benne, az biztos.

“#005 Margitsziget dupla” bővebben