#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.

Háziverseny házihegyekben

e forró és nedves ragyogásban
levedlik rólunk az ember magánya
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sürűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik
(Szabó Lőrinc: Reggel)

Nem jutott volna eszembe ez a Szabó Lőrinc-idézet, rögtön az első, 22 éves korában megjelent Föld, erdő, Isten című kötetéből, ha az első Lipót-Trail nem a pasaréti Szabó Lőrinc iskolából indul. De a verseny onnan indult, és nekem eszembe jutott, hogy fiatal koromban mennyire szerettem ezt a kötetet, amely a mai napig a magyar természetlíra egyik legszebb, bár modoros görög-imádatában, és mesterkélt panteizmusában kissé álságos alkotása. Egy családias verseny, az első Lipót-Trail, és a váratlan, ragyogó napsütésben kilométereken keresztül ezt mantrázza az ember, ahogy az unalomig járt, ismerős ösvényeken fut, harminc kilométert keresztül-kasul „itt a mi házi hegyeinkben, a »budaiban«”, ahogy a szervezők is írják a honlapon.

“#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.” bővebben

#040 Fenyőgyöngye-Solymár kör

Évértékelő, mert ilyen is kell

Értem én, hogy évet értékelni – ahogy látom – az új év első futásánál kell, de a január elsejei szaladgálás akkora szívás volt, hogy akkor elmaradt. Pár nappal később, egy hosszabb kocogás alatt azért átgondoltam, hogy mi is történt velem az elmúlt fél évben. És hogy mit is szertnék kezdeni ezzel az újonnan jött hobbi-szenvedéllyel. Mi az, amit negyvenhét évesen, munka és család, meg ezer más hobbi mellett bele tudok pakolni, hogy ki is tudjak venni belőle valamit. Mondjuk élvezetet. Milyen volt az elmúlt évem, és milyen lesz a következő, legalábbis terepfutás-szempontból?

“#040 Fenyőgyöngye-Solymár kör” bővebben