#241 Peaks of Gerecse

27 kilométer sasbércek és mészkőplatók között

Már régóta írok alkalmi cikkeket a terepfutas.hu-ra is. Ezúttal az általuk létrehozott Peaks of Gerecse került sorra: 27 kilométer sasbércek és mészkőplatók között.

A Peaks of Hungary sorozat arra is jó, hogy rájöjjünk: milyen sokban különböznek egymástól a magyarországi középhegységek. Persze, azt eddig is tudtuk, hogy különböznek, az egykori vulkánból lepusztult, a sötétlő völgyekkel zegzugossá varázsolt Börzsöny, a kakukkfűillatú, mészkőgyepes Pilis, a lágyan hullámzó, erdészeti utakkal és „pusztákkal” tagolt Vértes és így tovább… De így, egymás után, havonta egy másik hegység, csörtetős átvágások az úttalan utakon, a jelzések által elkerült, eldugott meglepetések ‒ szóval így valahogy sokkal jobban kidomborodnak a különbségek. Ezúttal a Gerecse, legalábbis a hegység déli része mutatta meg, hogy milyen is valójában.

Folytatás a terepfutas.hu oldalon

#137 Nyúlcipőbolt Budai Trail | 2019.12.15.

Össznépi pajtizás

Csak az erdő hosszú,
Mert én futnék, tűrnék.
Hogy hajráz a hajrá,
Hogy búg az a kürt még.
(…)
És hosszu az erdő,
Csak kifutni tudnék,
Óh, csak már kijutnék
S be hosszu az út még.”
(Ady Endre: Hosszú az erdő)

Az az egyik legviccesebb abban, hogyha már másfél éve fut az ember, hogy szép lassan elkezdenek szaporodni azok a versenyek, amelyekre visszatér. Még azokra is gyermeki örömmel nevez újra, amelyeken kegyetlen senyvedés volt végigmenni, mint mondjuk a Mátrabércen – mert hát a remény a terepfutó legnagyobb motivátora. Legközelebb biztos jobb lesz, mondja a terepfutó, mert többet edzek, jobban frissítek, okosabban taktikázok… aztán persze nyilván nem, de ettől még újra nevez. És a nagy örömfutós, felszabadult, természetben vitorlázós versenyekre meg hogyne nevezne a meghirdetés első napján? De azért a legjobb mégiscsak a VIP-hely, amellyel ebben az esetben a Terepfutás.hu megtisztelt.

“#137 Nyúlcipőbolt Budai Trail | 2019.12.15.” bővebben