#195-198 Ultrabalaton | 2020.10.03-04.

Kétharmad ironman, megyefocitól szupercelláig

Agyvelőm: tó. Hasznos, komoly.
Hullámzik déltől hajnalig
(Nemes Nagy Ágnes: A szörny)

Egy tavaszról őszre tolt balatoni váltóverseny. Ötfős csapat, kétszázhúsz kilométer, huszonegy órás teljesítés, fejenként 42 kilométer futás és 180 kilométer kerékpározás. Életem második Ultrabalatonja (az elsőről szép hosszú beszámoló itt) legalább annyi tanulsággal szolgált, mint az első. Ezek közül a legfontosabb, hogy Fonyód és Fűzfő között mindig esik. A második legfontosabb, hogy a végén mindig kisüt a nap.

“#195-198 Ultrabalaton | 2020.10.03-04.” bővebben

#086 SUHANJ! 6

Körözés a napkeltében

Gonna be some sweet sounds, coming down on the nightshift
(Commodores: Nightshift)

Az idő múlásával egy ilyen vallomásos futóblog óhatatlanul telítődik olyan magánéleti részletekkel, melyeknek viszonylag kevés közük van a futáshoz, viszont nagyon nehéz megérteni nélkülük, hogy miért is futok, vagy azt, hogy hogyan futok. Anyám halála, dunaújvárosi karácsonyozás, vagy akár mélyen szubjektív természetélményem – mind-mind ilyen magánügy. Eddig például sosem írtam a gyerekeimről vagy a munkámról, mert igazából nem érintették funó-énemet. Na, ez most megváltozott, ugyanis erre a versenyre, erre a hatórás SUHANJ! 6-ra sosem jutott volna eszembe nevezni, ha nincs a munkahelyem. De van a munkahelyem, én pedig különböző események követhetetlen összjátékának eredményeként egy végigdolgozott, és emelett végigfutott éjszaka után ott találtam magam a szigetmonostor-horányi gáton egy júliusi reggelen, amint szpíkerként egy megafonnal saját magamat konferálom fel a hatfős csapatok kategóriájában a dobogó harmadik fokára. Kevés szürreálisabb élményem volt az utóbbi időben.

“#086 SUHANJ! 6” bővebben