#232 Peaks of Vértes

Ködös kihívás

Már régóta írok alkalmi cikkeket a terepfutas.hu-ra is. Ezúttal az általuk létrehozott Peaks of Vértes került sorra: negyedszáz kilométer vidám bóklászás fájó talppal, sárverte utakon és csodás mini-sasbérceken.

Ez már a negyedik. Mármint a negyedik a a Terepfutás.hu Peaks-sorozatából. A Mátrát valahogy kihagytam, de a Pilis meg a Budai felkészített arra, hogy mi vár a Vértesben. Már-már tájfutásba hajló (a tájfutás ugye itt nem azt jelenti, hogy tájban fut az ember, hanem hogy tájékozódnia kell futás közben), órakijelzőn folyton tracket bámuló, úttalan utakon átgázoló, rudlifelverős, avarban megbúvó csúcskövek után kajtatós, meglepetésekkel teli terepfutás.

Folytatás a terepfutas.hu oldalon

#057 Vértes terepmaraton | 2019.03.10.

Domesztikált vadon

A Vértes kedves, nem tagadom
(Amorf Lovagok: Napséta)

Tulajdonképpen ez volt az a verseny, amelyen eszem ágában sem volt elindulni. A Vértessel távolságtartó, tiszteletteljes viszonyt ápolok: szeretem ugyan és érzelmes kapcsolat fűz hozzá, de annyira nem izgatott, hogy kezem-lábam törve nevezzek egy itteni versenyre. Az elmúlt két hétvégén egy-egy napot egyébként is versenyen töltöttem, igazán nem hiányzott még egy a naptárból. Aztán amikor Terepfutas.hu cikkíróként kaptam egy ellentmondást nem tűrő Facebook-üzenetet a főszervező Csanyától, miszerint „Tessék nevezni!”, elgondolkodtam. Igazából még sosem futottam ennyit, és az áprilisi nagy durvulások, a Mátrabérc meg az UltraKék előtt kifejezetten reálisnak tűnt egy ilyen kis „laza”, barátságos terepmaratonnal felkészülni. „Ultramaraton”, ez egyébként is marha jól hangzik, még akkor is, ha csak nyolc kilométerrel több egy maratonnál. Meg hát, ez a „tessék nevezni!” voltaképp egy VIP-helyet jelentett, és épp eleget voltam újságíró ahhoz, hogy tudjam, az ingyen dolgokra azonnal rá kell hiénázni. (A sajtótájékoztatókon se hagyjuk a szervező nyakára rohadni a szendvicset, ezért vagyok olyan ügyes a frissítőasztaloknál is.)

“#057 Vértes terepmaraton | 2019.03.10.” bővebben