#246 Garmin Vérmókus kör

Éremhajhászásban

A múlt heti Mókus kör-teljesítés után jöttem rá, hogy nekem tulajdonképpen van egy rég beragadt Vérmókus-nevezésem is. Még tavaly neveztem rá valamikor, talán rögtön az indulása után, de valahogy sosem akaródzott ötven kilométert futni. Aztán most, hogy eléggé a magasba szökött (vagy hát nem tudom, mennyire sok a heti 90-100, nekem biztos, hogy az) a heti kötelező edzéskilométerek száma, nehéz úgy megoldani a dolgot, hogy ne legyen benne legalább egy maraton vagy afölötti táv. Viszont ha már maraton, akkor legyen valami maradandó is, ezért aztán rákaptam az instant trailekre.

“#246 Garmin Vérmókus kör” bővebben

#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.

Háziverseny házihegyekben

e forró és nedves ragyogásban
levedlik rólunk az ember magánya
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sürűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik
(Szabó Lőrinc: Reggel)

Nem jutott volna eszembe ez a Szabó Lőrinc-idézet, rögtön az első, 22 éves korában megjelent Föld, erdő, Isten című kötetéből, ha az első Lipót-Trail nem a pasaréti Szabó Lőrinc iskolából indul. De a verseny onnan indult, és nekem eszembe jutott, hogy fiatal koromban mennyire szerettem ezt a kötetet, amely a mai napig a magyar természetlíra egyik legszebb, bár modoros görög-imádatában, és mesterkélt panteizmusában kissé álságos alkotása. Egy családias verseny, az első Lipót-Trail, és a váratlan, ragyogó napsütésben kilométereken keresztül ezt mantrázza az ember, ahogy az unalomig járt, ismerős ösvényeken fut, harminc kilométert keresztül-kasul „itt a mi házi hegyeinkben, a »budaiban«”, ahogy a szervezők is írják a honlapon.

“#133 Lipót-Trail | 2019.11.30.” bővebben