#044 Budapest-Szentendre

Duna-menti félmaraton

Bevallom, gyáva voltam. A pár nappal ezelőtti Panoráma kör, meg a sport- és sorstársak Facebook-posztjai alapján tök nyilvánvaló lett, hogy a Budai-hegység ösvényei futhatatlanok. Persze biztos lehetett volna találni valami eldugott vadcsapást, amelyet nem fed vastag tükörjég, de sem időm, sem kedvem nem volt kutakodni a „hétvégi hosszú” előtt/helyett. Viszont már régóta szemeztem ezzel a Duna-parton futható Budapest–Szentendre-félmaratonnal. Nagyszerű útvonal, új szerelmet találtam!

“#044 Budapest-Szentendre” bővebben

#025 Intersport Terepfutás | 2018.10.27.

Szeretett Kevélyemen

Mint a völgyből fölzengő
szelíd harangszó, úgy cseng
a neved: Csobánka.
Pilisvörösvár felé menet
pillantottam meg, szegény halandó, 
a tündéri völgyet, melybe úgy
fekszel épen, mint mély bölcsőben
a mosolygó kisded, s egyre ámultam
a szemet-vidító panorámán… Akár
az izzó réz, oly vörös volt, oly
pazarul csillogott a lebukó
nap fényében az Oszoly, a
Kiskevély s háttérben a nyakas Csikóvár!
(Berda József: Csobánka)

Egy hét lazsa. Ennyit azért nagyvonalúan megengedtem magamnak életem első terepmaratonja után. Pontosabban futásból lazsa, mert azért a lelombozó hajnali intervallokat nem hagytam el, csak hétfőn, amikor nagyjából mozdítani sem tudtam a lábamat. Persze a lila pólós lendület meg a büszkeség azért vitt előre, meg az izomláz is váratlanul gyorsan kezdett eltűnni, és szerda-csütörtök környékén már nem is tűnt olyan irreálisnak, hogy szombaton képes legyek rádolgozni az ügyre egy 31 kilométeres, ezer szintes terepkocogással.

“#025 Intersport Terepfutás | 2018.10.27.” bővebben