fbpx

#043 Panoráma kör

A Határ-nyereg

A sok dolog között az egyik legjobb dolog a terepfutásban, hogy nincs két egyforma futás. Hiába azonos az útvonal, a táj mindig más arcát mutatja, és mindig mással lep meg. És most alaposan meglepett. Pedig csak kedves, háziasított Panoráma körömre mentem, amely gyilkos tükörjéggel fogadott. 

Tükörjég

Valahogy úgy vagyok én már a Panoráma körrel, mint Monet a roueni katedrálissal. Sosincs két ugyanolyan arca, sosem ismétli magát. Az időjárás, a környezet, a napszak és az évszak függvényében változik. HIába jövök ide hetente, vagy akár hetente többször – én a Panoráma kört még nem láttam kétszer egyformának. Most például futhatlan tükörjéggel fogadott a drága. A kedves, szívemhez közeli, békés, domesztikált háziállat egy szempillantás alatt őrjöngő, megülhetetlen fenevaddá változott.

Tükörjég
Tükörjég

Ez a népszerű utak klasszikus átka: ahol sokan járnak, ott hamar latyakosra tapossák a havat. Ráadásul a Panoráma kör a Hármashatár-hegy keleti és nyugati lejtőjén fut végig, tehát délelőtt a Dunára-Kevélyekre néző oldalt, délután a repülőtérre-Nyékre néző lejtőt süti meg a Nap. Elég egyetlen langyosabb, nulla fok körüli nap, amit követ egy mínuszos éjszaka, és kész az összeomlás. A víz a megmaradt hó és az olvadt felszín alatti fagyott réteg miatt nem tud lefolyni, csak megáll végig az úton. Aztán éjjel lefagy, kőkemény burokkal vonva be a teljes útvonalat, amely a következő olvadásig őrzi az itt futók-kocogók-kirándulók lábnyomát.

Éppen csak annyira egyenetlen, hogy azzal az illúzióval kecsegtessen, hogy a láb talál majd valami támaszt. De persze nem – azt hiszed, hogy találtál egy viszonylag stabil lépést, és a következő pillanatban már ízületszakító spárgában heversz önbecslésed romjain.

Még tükörjég
Még tükörjég

Felszerelésprobléma

Marad a szánalmas tipegés a jégen, vagy a küzdelem a sűrű aljnövényzettel az utat övező cserjésben. Így sikerül futni – persze, „futni” – két óra alatt 15 kilométert. Még jó, hogy a táv- és szintnövelés hevében már a Kolosy tértől futom a Panoráma kört, így legalább a Fenyőgyöngyéig felvezető meg onnan lefelé tartó etap értelmezhető volt futás szempontjából.

Persze egyetlen pillanatig sem panaszkodom! Egyészt nyilván én vagyok a hülye, hiszen ez a jégprobléma, mint nagyjából minden objektív környezeti probléma, legalábbis a Budai-hegyek szintjén, csupán felszerelésprobléma. Ha lenne szinte fillérekért beszerezhető futóhágóvasam, cramponom vagy hogy hívják a terepfutásban azt a cuccot, ami a mászásban a hágóvas – szóval ha lenne ilyenem, semmi gond sem lett volna. Mondjuk kérdéses, hogy az évi három-négy alkalomért, amikor ilyen van, érdemes-e pénzt költeni ilyesfajta felszerelésre, és nem jobb-e inkább kiélvezni a dolog romantikáját.

Mert romantika, na, az aztán van dögivel. Mint írtam, imádom a Panoráma kör ezerarcúságát. Alig két hete vaksötétben botorkáltam jeges pocsolyák között, a múlt héten csodás szűzhavazással jutalmazott, eleve itt kezdtem terepfutó-pályámat… Szóval kellett egy ilyen is, és igazán nem mondhatom, hogy nem esett jól ez a csúszkálásos senyvedés.

Meg még tükörjég
Meg még tükörjég

Fel sem merült (na jó, igazából felmerült, de gyorsan elhessegettem a gondolatot), hogy feladjam, és kedvenc köröm a Virágos-nyeregtől már mindent aranyba vonó napsütéssel jutalmazta állhatatosságom. A jégre hivatkozva legalább lazsálhattam, és belesétálhattam bármely adandó alkalommal. Mondjuk a taknyolások nem estek jól, mert az ötödik ikszben már nem szívesen hever az ember hason valami havas-jeges pocsolyában, és eleve ezen az egy futáson többször estem, mint az elmúlt évben összesen.

Kiazmus

Kiazmus

Műkedvelő terepfutó.

4 thoughts on “#043 Panoráma kör

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Facebook
RSS
Strava