#043 Panoráma kör

A tükörjég örömei

A Határ-nyereg

A sok dolog között az egyik legjobb dolog a terepfutásban, hogy nincs két egyforma futás. Hiába azonos az útvonal, a táj mindig más arcát mutatja, és mindig mással lep meg. És most alaposan meglepett. Pedig csak kedves, háziasított Panoráma körömre mentem, amely gyilkos tükörjéggel fogadott. 

Valahogy úgy vagyok én már a Panoráma körrel, mint Monet a roueni katedrálissal. Sosincs két ugyanolyan arca, sosem ismétli magát. Az időjárárs, a környezet, a napszak és az évszak függvényében változik. HIába jövök ide hetente, vagy akár hetente többször – én a Panoráma kört még nem láttam kétszer egyformának. Most például futhatlan tükörjéggel fogadott a drága. A kedves, szívemhez közeli, békés, domesztikált háziállat egy szempillantás alatt őrjöngő, megülhetetlen fenevaddá változott.

Tükörjég
Tükörjég

Ez a népszerű utak klasszikus átka: ahol sokan járnak, ott hamar latyakosra tapossák a havat. Ráadásul a Panoráma kör a Hármashatár-hegy keleti és nyugati lejtőjén fut végig, tehát délelőtt a Dunára-Kevélyekre néző oldalt, délután a repülőtérre-Nyékre néző lejtőt süti meg a Nap. Elég egyetlen langyosabb, nulla fok körüli nap, amit követ egy mínuszos éjszaka, és kész az összeomlás. A víz a megmaradt hó és az olvadt felszín alatti fagyott réteg miatt nem tud lefolyni, csak megáll végig az úton. Aztán éjjel lefagy, kőkemény burokkal vonva be a teljes útvonalat, amely a következő olvadásig őrzi az itt futók-kocogók-kirándulók lábnyomát.

Éppen csak annyira egyenetlen, hogy azzal az illúzióval kecsegtessen, hogy a láb talál majd valami támaszt. De persze nem – azt hiszed, hogy találtál egy viszonylag stabil lépést, és a következő pillanatban már ízületszakító spárgában heversz önbecslésed romjain.

Még tükörjég
Még tükörjég

Marad a szánalmas tipegés a jégen, vagy a küzdelem a sűrű aljnövényzettel az utat övező cserjésben. Így sikerül futni – persze, „futni” – két óra alatt 15 kilométert. Még jó, hogy a táv- és szintnövelés hevében már a Kolosy tértől futom a Panoráma kört, így legalább a Fenyőgyöngyéig felvezető meg onnan lefelé tartó etap értelmezhető volt futás szempontjából.

Persze egyetlen pillanatig sem panaszkodom! Egyészt nyilván én vagyok a hülye, hiszen ez a jégprobléma, mint nagyjából minden objektív környezeti probléma, legalábbis a Budai-hegyek szintjén, csupán felszerelésprobléma. Ha lenne szinte fillérekért beszerezhető futóhágóvasam, cramponom vagy hogy hívják a terepfutásban azt a cuccot, ami a mászásban a hágóvas – szóval ha lenne ilyenem, semmi gond sem lett volna. Mondjuk kérdéses, hogy az évi három-négy alkalomért, amikor ilyen van, érdemes-e pénzt költeni ilyesfajta felszerelésre, és nem jobb-e inkább kiélvezni a dolog romantikáját.

Mert romantika, na, az aztán van dögivel. Mint írtam, imádom a Panoráma kör ezerarcúságát. Alig két hete vaksötétben botorkáltam jeges pocsolyák között, a múlt héten csodás szűzhavazással jutalmazott, eleve itt kezdtem terepfutó-pályámat… Szóval kellett egy ilyen is, és igazán nem mondhatom, hogy nem esett jól ez a csúszkálásos senyvedés.

Meg még tükörjég
Meg még tükörjég

Fel sem merült (na jó, igazából felmerült, de gyorsan elhessegettem a gondolatot), hogy feladjam, és kedvenc köröm a Virágos-nyeregtől már mindent aranyba vonó napsütéssel jutalmazta állhatatosságom. A jégre hivatkozva legalább lazsálhattam, és belesétálhattam bármely adandó alkalommal. Mondjuk a taknyolások nem estek jól, mert az ötödik ikszben már nem szívesen hever az ember hason valami havas-jeges pocsolyában, és eleve ezen az egy futáson többször estem, mint az elmúlt évben összesen.

Olvass többet

“#043 Panoráma kör” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük